Van egy szabálykönyv, ami minden orosz katonai iskolában kötelező olvasmány volt; A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI
Vlagyimir Putyin 1985-ben végezte el a KGB első számú, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett iskoláját (akkoriban J. V. Andropov Intézet, ma a Külső felderítés akadémiája). A KGB iskoláiban kötelező olvasmány és tanítás volt a Szovjetunió idejében a A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI című szabálykönyv – (Szun-ce). Ebben a könyvben pár oldalon keresztül a hadviselés alapszabályai vannak megfogalmazva.
Megnézem ebben cikkben, hogy milyen szabályok ellen vétett az orosz vezetés a szabálykönyv elvei alapján.
A könyv fő témakörei:
-
- ALAPVETŐ ELVEK
Szun-ce mondotta: Az út: el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne.
Az ég: a homály és a fény, a hideg és a hőség, a napszakok és évszakok.
A föld: a távoli és a közeli, a járhatatlan és a járható, a tágas és a szűk, a halál és az élet.
A hadvezér: a bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság.
A törvény: a katonai szabályok és a rend, a helyes úton való vezetés, valamint a szükségletekről való gondoskodás.
Ezt az öt (tényezőt) minden egyes hadvezérnek ismernie kell, s aki megértette ezeket, győzelmet arat, aki azonban nem értette meg, nem győzhet.
- A HADVEZETÉS
A könyv felhívja a figyelmet arra, hogy az elhúzódó távoli háborúk a legerősebb hatalmakat is romba dönthetik. Oroszország ezzel szemben utánpótlás nélkül indította a háborút.
Szun-ce mondotta: “Minden háborús vállalkozásnak törvénye, hogy ha van ezer könnyű harci kocsink és ezer nehéz hadiszekerünk, valamint százezer pajzsos emberünk, de számukra az élelmet ezer mérföldről kell szállítani, akkor a belső és külső kiadásokra, vendégek és látogatók fogadására, lakkra és enyvre[5], kocsikra és fegyverekre naponta el kell költeni ezer kin pénzt, mert csak így állíthatunk ki egy százezer főnyi hadsereget.
Ha úgy vezetjük a háborút, hogy a győzelem sokáig várat magára, akkor eltompítjuk fegyvereinket, letörjük a hegyüket; fallal körülvett városokat ostromolva erőnk megtörik; ha seregünket sokáig tartjuk távol (a fővárostól), az ország nem bírja majd el a költségeket.
Ha pedig eltompítottuk fegyvereinket, letörtük a hegyüket, megroppantottuk erőnket és kimerítettük a javakat, akkor a különböző fejedelmek kapva kapnak ezen s fellázadnak ellenünk, és hiába minden bölcsesség, nem tudjuk többé jóra fordítani azt, ami következik.
Ezért olyan háborúról, amelyet ügyetlenül bár, de gyorsan vezettek, még csak hallhatunk, olyat azonban, amelyet ügyesen vezettek volna, csak éppen lassan, sohasem láthatunk.
Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem.“
A tankönyv egyértelmű üzenete itt az, hogy mivel nem sikerült a háború első szakasza és nem sikerült Putyinnak elfoglalnia a fővárost sem, ezért várnia kellet volna, ill. már ezen a ponton elveszettnek és önpusztítónak minősíthető a háború.
- A TÁMADÁS KITERVELÉSE
Szun-ce mondotta: “Minden hadviselésnek törvénye, hogy legjobb épségben hagyni az (ellenséges) országot, elpusztítani már nem olyan jó; legjobb épségben hagyni (az ellenség) lü-it, szétverni őket már nem olyan jó; legjobb épségben hagyni (az ellenség) cu-it, szétverni őket már nem olyan jó; sőt legjobb épségben hagyni még a wu-kat is, szétverni őket már nem olyan jó. Ezért száz harcot vívni és százszor győzni nem a legjobb a jók között. Nem is harcolni, mégis alávetni az ellenséges sereget: ez a legjobb a jók között” A tanítás ellenében Putyin az első kudarcok után Ukrajna szisztematikus lerombolásra törekszik.
“Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz.
Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz.
Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz.
Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni (az ellenség) elővigyázatlanságát, az győz.
Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz.”A tanítás ellenében harcba bocsátkozott Oroszország akkor is amikor kiderült, hogy a felsorakoztatott orosz haderő nem alkalmas sem technikailag, sem mennyiségben, sem pedig az emberek felkészültségben arra, hogy elfoglalja Ukrajnát. Az első kudarc után türelmetlen, elővigyázatlan volt és tovább támadott, amikor is visszaverték a támadását. A “hadvezérét” pórázon tartotta Putyin, az irányítást kivette a kezéből, a másik két hadvezérével (Csecsen hadvezér, ill Wagner csoport) gyakorlatilag soha nem tudott igazából együttműködni, hiszen ezek riválisai a saját hadvezetésének/hadseregének.
- A FORMA
Szun-ce mondotta: “A régi időkben azok, akik igazán értettek a harchoz, mindenekelőtt legyőzhetetlenné tették magukat, s úgy várták ki az alkalmat, amikor az ellenség legyőzhető volt. A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, de a legyőzhetőség az ellenségen. Ezért van, hogy aki igazán ért a harchoz, az legyőzhetetlenné tudja tenni önmagát, de nem képes elérni, hogy az ellenség mindig legyőzhető legyen. Ezért mondják, hogy a győzelem feltételeit megismerhetjük, de valóban győzelmet aratni nem mindig tudunk.”
A Krim-Félsziget annektálása után, az orosz vezetés hibásan úgy gondolta, hogy Ukrajna bármikor legyőzhető, nem vették figyelembe, hogy a NATO nem gyengült meg és direkt fegyveres konfliktus nélkül is tudja támogatni Ukrajnát és úgy tűnik nem látták azt, hogy ezt csaknem az egész EU és az USA is támogatja.
- AZ ERŐ
Szun-ce mondotta: “Aki igazán ért a harchoz, mindig csak azt keresi, ami saját erejéből futja, és nem követel meg semmit másoktól. Embereit is akkor képes jól megválasztani, ha feladataikat erejükhöz méri.
Ha erejükhöz mérten látja el őket feladatokkal, akkor emberei (oly könnyen mozognak majd) a csatában, ahogyan a fatörzs vagy a kő gurul (lefelé). A fatörzsnek és a kőnek alaptermészetéből következik, hogy sík helyeken nyugalomban marad, lejtőkön pedig mozgásnak indul, s az is, hogy ha éppen négyszögletes, akkor megáll nyugodtan, ha pedig kerek, akkor gurulni kezd.
Ha tehát a csatában jól alkalmazzuk az emberek erejét, akkor (úgy mozognak, mint amikor) egy ezer zsen magas hegyről gömbölyű szikla gördül alá. S éppen ez az erő.”
Putyin az első csatákba rutintalan kiskatonákat küldött, mert arra gondolt, hogy nekik csak be kell vonulni Kijevbe – majd akkor, mikor már az ukrán elnököt a különleges alakulat kivégezte és elnök nélkül maradt Ukrajna. Azonban ez a számítás hibás volt, mert nem tudták véghezvinni a kommandósok a merényletet.
- AZ ÜRESSÉG ÉS A TELTSÉG ELVE
Szun-ce mondotta: “Azt a helyet, amit a harchoz elfoglalunk, (az ellenségnek) nem szabad ismernie, mert ha nem ismeri (helyünket), akkor az ellenségnek sok helyütt kell harcra készen állnia. Ha pedig ellenségünk sok helyütt kénytelen harcra készen állni, akkor ugyancsak kevesen lesznek, akik velünk fel tudnák venni a harcot.
Mert aki készen áll elöl, annak kevés ereje marad hátul; aki készen áll hátul, annak kevés ereje marad elöl; aki készen áll a bal szárnyon, annak kevés ereje marad a jobb szárnyon; aki készen áll a jobb szárnyon, annak kevés ereje marad a bal szárnyon. Hiszen aki nem akarja, hogy valahol készületlenül álljon, az más helyen kénytelen csökkenteni erőit. Így csupán erejét csökkenti az, aki felkészülni igyekszik az ellenség támadására, de megsokasítja erejét az, aki ellenségét tudja rákényszeríteni, hogy felkészüljön őellene. Ezért ha tudjuk a csata helyét és tudjuk a csata napját, akkor lehetünk akár ezer mérföldnyire is, képesek vagyunk megvívni a harcot. De ha nem tudjuk sem a csata helyét, sem a csata napját, akkor bal szárnyunk nem képes segíteni a jobb szárnynak, jobb szárnyunk nem képes segíteni a bal szárnynak, elővédünk nem képes segíteni a hátvédnek, hátvédünk nem képes segíteni az elővédnek. Különösen akkor (van így), ha a távolság több tíz mérföld, de így van néhány mérföld közelségben is.
Ha az én mércémet alkalmazzuk, akkor a Jüe-beliek serege lehet akármilyen nagy, mit használhat ez nekik a győzelem vagy vereség dolgában? Erről mondják, hogy a győzelmet cselekvésünk tudja biztosítani. Lehet az ellenségnek bármily sok katonája, mégis el lehet érni, hogy még csak ne is kerüljön sor küzdelemre.
(Az ellenség) megítéléséhez tehát meg kell ismernünk sikert vagy kudarcot hozó terveit, kikémleléséhez meg kell ismernünk a mozgását és nyugalmát irányító elveket. Ha valamilyen formát mutatunk neki, megismerhetjük életének és halálának helyét; ha pedig megütközünk vele, akkor megtudhatjuk, hol van meg bőségben mindene, és hol hiányzik valamije.”
Az orosz erők gyakorlatilag kommunikáció nélkül, (az ukrán mobilhálózatokat használva) indította el az első offenzívát úgy, hogy a nyugati műholdak és egyéb technikai eszközök segítségével gyakorlatilag tűpontosan lokalizálták a mozgásukat és kiszámították a szándékukat az ukránok, míg ők maguk folyamatosan kommunikációs problémákkal küszködtek.
- A HADSEREG HARCA
Szun-ce mondotta: “Egyszer legyen gyors, akár a szélroham, máskor azonban nyugodt, akár az erdő; egyszer úgy törjön előre és úgy pusztítson, akár a tűzvész, máskor legyen mozdulatlan, akár a hegy; egyszer legyen kiismerhetetlen, akár a sötétség, máskor meg úgy mozogjon, mint a mennykőcsapás…
…Úgy van az, hogy reggel a bátorság még friss, napközben azonban elernyed, estére pedig kihuny. Ezért aki igazán ért a hadviseléshez, az elkerüli a friss bátorságot, de csapást mér a lankadtra és kihunyóra. Ez a bátorsággal való törődés.
A mi rendünk segítségével várhatjuk ki a felfordulást (az ellenségnél), a mi nyugalmunk segítségével várhatjuk ki a nyugtalanságot (az ellenségnél). Ez az érzelmekkel való törődés. Ha (az ellenség) közel van, várjuk ki, amíg eltávolodik; ha ereje teljében van, várjuk ki, amíg elfárad; ha éppen jóllakott, várjuk ki, amíg megéhezik. Ez az erővel való törődés.
Ne bocsátkozzunk közvetlen harcba mindaddig, míg rendben vannak az ellenség zászlói; ne támadjunk rá mindaddig, míg teljes harci rendben állnak csapatai. Ez a változással való törődés.
Aki jó előre megérti a kerülőút és egyenes út taktikáját, az győzelmet fog aratni. Ez a hadsereg harcának legfőbb törvénye.”
Mikor kiderült, hogy az ukrán elnök életben van és nem hajlandó menekülni, sőt feltehetően egy igen komoly, összeszedett és elszánt, a hazáját védő hadsereggel rendelkezik, akkor ezt intő jelként kellet volna értelmezni és kivárni, míg lankad Ukrajna figyelme és egysége. A tanítás szerint a “kerülőutat” kellet volna keresni. Mind az “erővel”, mind a “változással való törődést” elmulasztották az oroszok.
- A KILENC VÁLTOZÁS
Szun-ce mondotta: ” Minden hadviselésnek törvénye legyen, hogy magaslaton állókra ne támadjunk (alulról), dombról lefelé jövőkkel ne szálljunk szembe, – cselből menekülőket ne kezdjünk üldözni, – harcra kész katonákat ne támadjunk meg, – csalétekként kitett fegyvereknek ne essünk áldozatul, – hazatérő seregnek ne álljuk el az útját, – körülzárt seregnek biztosítsunk egérutat, – végső szorultságban levőket ne nyomorgassunk tovább, – pusztasággá lett vidéken ne maradjunk meg.
Vannak tehát utak, amelyeken nem szabad járnunk, vannak hadseregek, amelyeket nem szabad megtámadnunk, vannak városfalak, amelyeket nem szabad megostromolnunk, vannak területek, amelyeken nem szabad felvennünk a harcot, és vannak fejedelmi parancsok, amelyeket nem szabad elfogadnunk (végrehajtanunk). Ezért csak az a hadvezér tudja, hogyan vezesse a háborút, aki tökéletesen megértette a “kilenc változás” kínálta előnyöket. Az a hadvezér pedig, aki nem értette meg a “kilenc változás” kínálta előnyöket, hiába ismeri a terep-formákat, mégsem képes biztosítani magának a terep előnyeit. Aki hadsereget vezet anélkül, hogy jól ismerné a “kilenc változás” művészetét, az hiába ismeri az “öt előnyt”, mégsem képes sikeresen vezetni az embereit.”
Az oroszok oldaláról folyamatosak voltak a frontális támadások, felkészült, “harcra kész” csapatok ellen, sokszor kiégett és szétbombázott, értéktelen pusztaságokért harcoltak az invázió során, a hadsereget irányító parancsnok (“hadvezér”) soha nem kérdőjelezte a “fejedelmi” parancsokat (Putyin utasításai). Ellenben az ukránok meghagyták a visszavonulás lehetőségét mindig az orosz erők számára.
- A MENETELŐ HADSEREG
Szun-ce mondotta: “A hadsereg számára nem az a legfontosabb, hogy minél több katonája legyen, hiszen nem csak katonai erővel nyomulhatunk előre. Ha éppen elegendő erőt tudunk összpontosítani az ellenség helyes megítélése alapján, akkor máris biztosra vehetjük a győzelmet. Aki azonban meggondolatlan és lebecsüli az ellenséget, az óhatatlanul az ellenség fogságába kerül.
Ha katonáink még nem ragaszkodnak hozzánk eléggé, mégis megbüntetjük őket, akkor nem fognak engedelmeskedni; márpedig ha nem engedelmeskednek, akkor ugyancsak nehéz lesz harcba vinni őket. Ha azonban katonáink már eléggé ragaszkodnak hozzánk, ám büntetéssel sohasem sújtjuk őket, akkor semmi módon nem tudjuk majd harcba vinni őket.
Ezért amikor kiadjuk nekik a parancsokat, alkalmazzuk a polgári elveket, és ha parancsainkat egy emberként követik, akkor alkalmazhatjuk a katonai elveket. Így lehetünk biztosak a sikerben.
Ha szokásává tesszük a népnek, hogy amire tanítjuk, mindig teljesítse, akkor a nép mindig engedelmeskedni fog. De ha eltűrjük, hogy ne teljesítse azt, amire tanítjuk, akkor a nép nem fog engedelmeskedni (parancsainknak). Ha parancsainkat megszokott engedelmességgel teljesítik, akkor a sokasággal könnyű lesz szót értenünk.”
Az orosz hadseregben rengeteg dezertőr volt, ez annak köszönhető, hogy a katonák a bizalmukat elvesztették a vezetésben. Első körben azt hazudták a kiskatonáknak, hogy egy hadgyakorlatra mennek, így az ellátmányuk is és a képességeik is elmaradtak attól, hogy egy igazi hadműveletet sikeresen kivitelezhessenek, ez általános csalódottságot szült. A Wagner csoport elítélteket alkalmazott katonának, akik igazából soha nem hittek abban a hatalmi rendszerben ami börtönbe vetette őket.
- A TEREP-FORMÁK
Szun-ce mondotta: “A terep-forma lehet járható, lehet fogvatartó, lehet szerteágazó, lehet szakadékos, lehet hegyes-völgyes, lehet messze nyúló.
Ha mi is előre tudunk haladni, az ellenség is közeledni tud hozzánk, akkor mondjuk, hogy (a terep) járható. Járható terepen mindenekelőtt foglaljuk el a magaslatok napos oldalait és jól válasszuk meg az élelmezés útjait, hogy amikor harcra kerül sor, előnyös helyzetben legyünk.
Ha előrehaladni még csak tudunk, de visszatérni már bajosan, akkor mondjuk, hogy (a terep) fogvatartó. A fogvatartó terep sajátossága, hogy ha az ellenség nem készült fel a harcra, akkor előre megyünk és legyőzzük; de ha az ellenség harcra készen áll, akkor hiába megyünk előre, nem lesz miénk a győzelem, mert hiszen nagyon nehéz volna visszatérnünk, s így nem tudunk előnyökhöz jutni.”
Az orosz erők egy olyan télben támadtak a keleti határon, hogy kétséges volt az, hogy mennyi idejük van a hadműveletek elvégzésére, ugyanis az olvadás sártengerré változtatta a terepet, tehát nem lehetett tovább haladni, ez a mai időjárási viszonyok, a globális felmelegedés miatti enyhe telek mellet kiszámíthatatlan tényező.
- A KILENC TERÜLET
Szun-ce mondotta: “A hadvezetés törvényei szerint van laza terület, van könnyű terület, van harcra ingerlő terület, van nyílt terület, van kulcsfontosságú terület, van súlyos terület, van nehezen járható terület, van körülzárással fenyegető terület, és van halálos terület.
Amikor a különböző fejedelmek maguk harcolnak a saját területükön, akkor az laza terület.
Amikor idegen területre hatolunk, de nem mélyen, az a könnyű terület.
Az (a terület), amelyet elfoglalva mi is előnyökhöz jutunk, de ha az ellenség foglalja el, ő is előnyökhöz jut általa: harcra ingerlő terület.
Amelyen mi is előre tudunk haladni, az ellenség is meg tud közelíteni bennünket, az a nyílt terület.
Amelyet három oldalról is fejedelmi területek határolnak, s így aki elsőnek érkezik oda, meghódítja az egész égalatti sokaságát, az a kulcsfontosságú terület.
Amikor idegen területre mélyen behatolunk, s magunk mögött sok fallal körülvett várost és faluközpontot hagyunk, akkor az súlyos terület.
Amikor alig járható utakon haladunk hegyi erdőkön, szakadékokon és mocsarakon át, akkor az nehezen járható terület.
Ahol a behatolás útja szűk, a visszatérés útja pedig görbe, úgyhogy az ellenség kis erővel is csapást tud mérni a mi nagyobb erőnkre, ott a terület körülzárással fenyegető.
Amikor gyors csatával megmenekülhetünk, de ha nem vesszük fel elég gyorsan a harcot, el kell pusztulnunk, akkor az halálos terület.
Éppen ezért laza területen nem kell harcolnunk, könnyű területen nem érdemes megállapodnunk, harcra ingerlő területen nem szabad támadnunk, nyílt területen nem szabad elszakadnunk, kulcsfontosságú területen egyesülni kell szövetségeseinkkel, súlyos területen fosztogatnunk kell, nehezen járható területen mindig mennünk kell előre, körülzárással fenyegető területen jó haditervet kell kovácsolnunk, halálos területen pedig feltétlenül harcolnunk kell.”
Azok a területek keleten – melyeket az oroszok autonóm területekké nyilvánítottak – laza területnek kellene hogy számítsanak, a harcokat onnan már rég át kellet volna helyezni. Kijev számít a leginkább kulcsfontosságú területnek – amikor megtámadták az oroszok, nem kértek segítséget Fehéroroszországból, ill. úgy támadták meg, hogy nem sikerült belevonni a fehéroroszokat a harcba (tehát nem sikerült az erő egyesítés a szövetségesekkel és mégis támadtak). Az orosz csapatok többször keveredtek halálos területre, a legtöbb estben hatalmas veszteségeket szenvedtek, mert olyan csapatokkal mentek ebbe a helyzetbe bele, melyek katonái nem hittek a parancsnokukban, vezérükben és sokszor megadták magukat, vagy dezertáltak, a többiek számára sok esetben ez végzetes volt.
- TŰZZEL VALÓ TÁMADÁS
Szun-ce mondotta: A tűzzel való támadás ötféle lehet.
Az első: emberek megégetése;
a második: készletek felégetése;
a harmadik: kocsikíséret felégetése;
a negyedik: magtárak felgyújtása;
az ötödik: utak felperzselése.
Aki pedig a csatában győzni, a támadással hódítani akar, de nem alkalmazza támadáskor a legtökéletesebb módszereket, az szerencsétlenül járhat, és azt mondják majd (vállalkozásáról): “nem térült meg a befektetés.” Ezért mondják, hogy a bölcs uralkodónak jól meg kell fontolnia, a jó hadvezérnek pedig alkalmaznia kell a legjobb módszereket. Amikor nem származna belőle előnyünk, ne mozduljunk; ha nem járna sikerrel, ne vezessük harcba a sereget; amikor veszély nem fenyeget, ne kezdjünk csatát. Az uralkodónak sohasem szabad haragtól indíttatva sereget támasztania, a hadvezérnek sohasem szabad dühtől indíttatva bocsátkozni harcba. Csak akkor mozduljunk, ha ez megfelel érdekeinknek, s tapodtat se mozduljunk, ha az nem felel meg érdekeinknek. A harag könnyen jókedvre válhatik ismét, a düh könnyen elégedettségre fordulhat ismét, de az elpusztult országot nem lehet többé megmenteni, a halottakat nem lehet többé életre támasztani. Ezért mondják, hogy a bölcs uralkodó legyen nagyon megfontolt, a jó hadvezér pedig idejében készüljön fel, mert az ország nyugalma és a hadsereg épsége csak ezen az úton biztosítható. - KÉMEK ALKALMAZÁSA
Szun-ce mondotta: “A kölcsönös védekezés eltarthat több esztendeig, s nagyon meg kell küzdeni a győzelem egyetlen napjáért. Aki mégis csak a hivatalából húzott száz meg száz kin jövedelmét szereti, de az ellenség helyzetének megismerésével nem törődik, az gonoszak közt is a leggonoszabb, az nem lehet emberek vezetője, az nem lehet az uralkodó segítsége, az nem lehet a győzelem ura. Ezért a bölcs fejedelem és a kiváló hadvezér úgy indít háborút és úgy arat győzelmet az ellenség felett, úgy szerez tehát érdemdús tetteket, amelyek révén kiemelkedik a sokaságból, hogy mindent igyekszik előre tudni.Kémeket alkalmazunk tehát, mégpedig ötfélét. Vannak megtelepedett kémek, vannak belső kémek, vannak visszatérő kémek, vannak a halál kémei, s vannak az élet kémei.
Ha mind az ötféle kémet egyszerre alkalmazzuk, akkor senki sem ismerheti fel az útjukat, ez pedig valósággal “isteni háló, drága kincs a fejedelem számára. Megtelepedett kém az, akit az (ellenséges) vidék lakosaiból választunk ki és fogadunk szolgálatunkba; belső kém az, akit (az ellenség) hivatalnokai közül választunk ki és fogadunk szolgálatunkba; visszatérő kém az, akit az ellenség kémei közül választunk ki és fogadunk szolgálatunkba; a halál kéme az, aki a külvilágot megtévesztve folytatja tevékenységét, s a mi kémeinknek is hamis híreket ad tudtára, az ellenség kémeinek is hamis híreket ad tovább; végül az élet kéme az, aki (az ellenségtől) hírekkel tér vissza. Ezért a hadsereg minden dolga közül a kémekkel tartsuk fenn a legszorosabb kapcsolatot, senki ne kapjon busásabb jutalmat a kémeinknél, s ne legyen titkosabb dolog, mint kémeink szolgálata.
Bölcsesség és ravaszság nélkül nem tudunk kémeket alkalmazni, emberség és igazságosság nélkül nem tudunk kémeket kiküldeni, finom érzék s éleslátás nélkül nem tudjuk megítélni a kémek igazmondását. Bizony, finom érzék, nagyon finom érzék kell hozzá, de a kémek alkalmazásáról sohasem szabad lemondani. Amikor egy kémünk még el sem kezdte munkáját, de már előre híre támad, akkor a kémnek is, de annak is, aki hírét költötte, meg kell halnia.
Ha (az ellenség) hadseregére csapást akarunk mérni, ha (az ellenség) városát meg akarjuk ostromolni, ha (az ellenség) vezérét meg akarjuk ölni, akkor előre meg kell ismernünk a hadvezér őrségének, környezetének, látogatóinak, ajtónállóinak és személyes őreinek családi és személynevét, meg kell tehát parancsolnunk a kémeknek, hogy mindezt fürkésszék ki.
Fel kell ismernünk az ellenségnek azokat a kémeit, akiket a mi kikémlelésünkre hozzánk küld, követni kell és előnyökkel kell kecsegtetni őket, irányítanunk kell és magunknál kell tartanunk őket, mert így visszatérő kémeket tudunk szerezni és alkalmazni. Az ő segítségükkel ismereteket szerzünk ahhoz, hogy helybeli kémeket és belső kémeket tudjunk találni és szolgálatunkba állítani; az ő segítségükkel jutunk elég ismerethez annak érdekében, hogy a halál kémei jól végezzék megtévesztő munkájukat, hogy hamis hírekkel tudjuk az ellenséghez küldeni őket; és az ő segítségükkel szerzünk ismereteket ahhoz, hogy az élet kémeit alkalmas időpontban tudjuk kiküldeni. Az ötféle kém szolgálatában az a legfontosabb, hogy mindenképpen ismeretekhez jussunk. S minthogy az ellenségről való ismereteink mindenekelőtt a visszatérő kémektől függenek, azért a visszatérő kémekkel feltétlenül bánjunk nagylelkűen.
A régi időkben a Jin-dinasztia Ji-cse-nek köszönhette felemelkedését, aki először a Hia-dinasztiát szolgálta. A Csou-ház felemelkedését Lü-ja-nak köszönhette, a Jin-ház emberének. Ezért a bölcs fejedelem és a kiváló hadvezér mindig képes legyen rá, hogy nagy tudású embereket a kémeivé tegyen, s akkor nagy tetteket fog véghezvinni. A háborúban ez a legfontosabb; a hadsereg a kémekre támaszkodva tud helyesen cselekedni.”
Oroszország kémei sok esetben lelepleződtek az utóbbi időben. Az Ukrajnában beépített elnök (Janukovics) megbukott, már Moszkvában van. Az amerikai kormányt leváltották – Trump sok mindenben kedveskedett Oroszországnak és igyekezett a NATO-t is kritizálni, gyengíteni – az új kormány (Biden) Ukrajna-párti és így az amerikai kémelhárítás folyamatos segítséget nyújtott Ukrajnának. Az EU a Krim-Félsziget elfoglalása utáni sokkból már kigyógyult és a helyén kezelte azt. Tehát Oroszország nagyon elkésett a háború megindításával, ha a kémkedéssel kapcsolatos lehetőségeit vesszük figyelembe. Az a kémtevékenysége ami a befolyásolást illeti, úgy Amerikában (veszített Trump), mint Európában is erejét vesztette (az EU-ban veszített a francia és az olasz oroszbarát politika is). Tehát ebben a helyzetben nem volt célszerű háborút indítani…
- ALAPVETŐ ELVEK
