Mire gondol a “költő” és mit akar üzenni vele?
Napjainkban egyre többet halljuk az “új világrend”-et, mint aktuális politikai panelt. Többek között “biztonságpolitikai szakértőktől”, de évekkel ezelőtt a magyar kormányfő szájából is hallottuk ezt a kifejezést már. Nagy általánosságban a kínai gazdaság és az orosz hegemóniára épített szövetségről beszélhetünk, de sokszor hivatkoznak még Indiára a Sanghaj-i ötökkel kapcsolatban is. Mi igaz és mi nem? Hogy áll most valójában a világ rendje? – Ez nagyon nehezen meghatározható, azonban mégis egyszerű számokkal és nyilatkozatokkal alátámasztva ki lehet alakítani egy képet, ami természetesen képlékeny és folyamatosan változó.
Horváth Csaba írta 2010-ben az Oroszország és Kínával kapcsolatban:
A vonakodó menyasszony?
Kérdéses persze, hogy Oroszország milyen mértékig lesz hajlandó a Kínával való együttműködésre. Az SCO a Bush-adminisztráció és a Putyin-korszak évei alatt épült ki. Egy olyan korszakban tehát, amikor egy igen aktív, bírálói által meglehetősen arrogánsnak tartott amerikai külpolitika állt szemben egy bírálói által ugyancsak meglehetősen arrogánsnak, Oroszország nagyhatalmi státusa helyreállítására törőnek tartott orosz külpolitikával. Kína ugyanebben az időszakban meglehetősen óvatos és kompromisszumkész külpolitikát folytatott. Ezekben az években Ukrajna, a Kaukázus térsége, a Baltikum és a Balkán miatt Oroszország többször is feszült viszonyba került a NATO-val, így logikus lépés volt, hogy a Kínával való kapcsolat szorosabbra fűzésével erősítse nyugati irányú tárgyalási pozícióit. Hiszen ahogy egy baráti Oroszországgal a háta mögött Kína magabiztosabb lehet a délkelet-ázsiai térség feletti befolyásért az USAval folyó vetélkedésben, úgy Oroszország NATO-val szembeni diplomáciai manővereit is magabiztosabbá teheti, ha egy baráti Kínát tudhat maga mögött. Ahogy pedig Kína számára stratégiailag kedvezőtlen lenne szembekerülni egy amerikai–orosz–indiai együttműködéssel, úgy Oroszország sem engedheti meg magának, hogy egyszerre folytasson konfrontatív politikát a NATO-val és Kínával szemben. Ha tehát folytatódott volna, vagy a jövőben ismét megjelenne a NATO és Oroszország közti viszonynak a Bush–Putyin időszakban tapasztalható elhidegülése, az Oroszországot nagy valószínűséggel a Kínával való kapcsolatok és az SCO elmélyítésére ösztönözné, döntő segítséget szolgáltatva ezzel Kína szuperhatalmi reményeihez. Így tehát a NATO–orosz kapcsolatok elhidegülésének elsőszámú haszonélvezője Peking lehet. Kérdéses azonban, hogy Oroszországnak egy kiegyensúlyozottabb amerikai–orosz viszony esetén is érdekében áll-e az SCO elmélyítése. Barack Obama elnökké választása óta az amerikai külpolitika látványos gesztusokat tett Oroszország felé, célként jelölve meg az amerikai–orosz kapcsolatok javítását. Nyilvánvaló, hogy minél jobb a viszony Oroszország és a NATO közt, Moszkva annál kevésbé van rászorulva Peking jóindulatára. Kiélezett NATO–orosz viszony esetén Oroszország rá lenne szorulva egy szoros kínai–orosz szövetségre, de amennyiben ez a kényszer nem áll fenn, úgy a Kínával való szoros szövetség nemcsak hogy nem feltétlenül szükséges, de egyenesen hátrányos is lehet Oroszország számára. Kína népessége várhatóan 2015-re eléri Oroszország népességének a tízszeresét. A 20. században Kína és a Szovjetunió közti népességkülönbséget Kína gazdasági elmaradottsága ellensúlyozta. Alapvetően ez tette lehetővé, hogy Kína magasabb népessége ellenére is a Szovjetunió legyen a két nagyhatalom közül az erősebb. Kína jelenlegi gyors gazdasági fejlődése viszont egy olyan forgatókönyvet vetít előre, ahol a demográfiai fölény mellé előbb-utóbb várhatóan gazdasági és technológiai fölény is társul majd. Ráadásul a demográfiai különbség a 20. században korántsem volt ekkora: az 1930-as években Kína lakossága 450 millió fõ, míg a Szovjetunióé 166 millió volt….nemzetbiztonság.hu – Horváth Csaba
Zbigniew Brzezinsk tollából: Kína szuperhatalmi reményeire leselkedő veszélyek közül az egyik legnagyobbat az ország energiahordozókban való relatív szegénysége jelenti. A nagy sakktábla című művében hat olyan lehetséges problémát sorolt fel, amelyek gátat vehetnek Kína szuperhatalommá emelkedésének:
– a gazdasági lelassulás lehetősége: Kína gazdasági mutatóit soha nem láthatjuk tisztán, mivel azok minden bizonnyal kozmetikázva kerülnek ki Kínából;
– várható függőség az energia- és élelmiszerimporttól: Kína gyors gazdasági felemelkedése keltette igényeket az ország saját élelmiszer-termelése és energiahordozó-kitermelése képtelen kielégíteni, így hosszú távon mindkét erőforrást tekintve importra szorul majd;
– a fegyverkezési verseny csapdája: ha Kína túlságosan hamar, gazdaságának teherbíró képességén felül kezd fegyverkezési versenybe az USA-val, akkor a Szovjetunió 1980-as évekbeli csődjéhez hasonlóan ez gazdasági összeomlást eredményezhet;
– polgárháborús konfliktus lehetősége a gazdasági felvirágzás győztesei és vesztesei között (mind földrajzi térségek, mind pedig társadalmi rétegek tekintetében);
– a diktatórikus politikai berendezkedés politikai válság következtében történő összeomlása, keményvonalas kommunista fordulat.
Brzezinski ezeket a lehetőségeket 1997-ben vetette papírra. Egészen 2020-ig azt láthattuk, hogy a kudarc hat lehetősége közül ötöt a jelek szerint Kína sikeresen kiküszöbölt. A gyors gazdasági növekedést az azóta eltelt években is sikerült fenntartani. Még a 2008-as világgazdasági válság is kevésbé lassította le Kína növekedését, mint a világ többi gazdasági centrumáét. 1997 óta Kínának a fegyverkezési verseny csapdáját is sikerült elkerülnie, nem kezdett gazdasága teljesítőképességét meghaladó fegyverkezésbe. Polgárháború sem tört ki a gazdasági egyenlőtlenségek miatt. A politikai rendszer pedig mind a kaotikus összeomlást, mind pedig a bezárkózás csapdáját elkerülte és jelenleg a legjobb úton halad a lassú és fokozatos, tekintélyelvű átmenet Brzezinski által leírt lehetősége felé.
A hatodik veszély, az energiaimporttól való függés azonban ma is fennáll és szénhidrogén készleteinek szűkülése, valamint további gyors gazdasági növekedése hosszú távon csak erősíthetik ezt. Így tehát elkerülhetetlen Kína számára, hogy Oroszországgal kompromisszumot kössön. Ez a kompromisszum látszólag megköttetett – ezzel párhuzamosan Oroszország ultimátum elé állította Európát és a NATO-t. Kihasználva helyzetet, felvonultatott egy 130 ezer fős hadsereget az ukrán határon és igen erős követeléseket fogalmazott meg a NATO-val kapcsolatban erről itt írtunk nemrég
Hong-Kong bekebelezése: Kína 2020-ban arra szánta el magát, hogy kiterjeszti a teljes felügyeletét Hong-Kong-ra, ezzel a húzással gyaníthatóan egy a gazdasági növekedés lassulását próbálta kompenzálni és egyből egy másik kritérium is meghiúsult (igaz csak lokálisan), mivel Hong-Kongban folyamatos belső zavargások vannak, bár ez nagy valószínűséggel nem hat ki az anyaországra. Tehát itt legalább egy kritérium meghiúsulni látszik a hatból – mégpedig Kína döntése gyaníthatóan a gazdasági mutatókkal kapcsolható össze.
További gazdasági növekedés várható, ha Tajvant is bekebelezi Kína: Nagyon úgy tűnik, hogy a Covid-19 járvány miatt Kína gazdasága sokkal nagyobb kárt szenvedhetett, mint azt “kintről nézve” gondolnánk és logikus lépés lenne bekebeleznie Tajvant is, azonban itt már közel áll Kína ahhoz, hogy még egy kritériumot elbukjon a hatból. Egy esetleges háborús konfliktussal nagyon könnyen túlköltekezheti magát.
A 2022 január 6-án tartott virtuális csúcstalálkozón egyezett meg Scott Morrison ausztrál és Kishida Fumio japán kormányfő országaik védelmi együttműködésének szorosabbra fűzéséről – tudósított az AP. Nyíltan nem jelentették ki, de a megállapodás tartalmából látszik, hogy megkötését a térségben egyre növekvő kínai befolyás indokolta.
Quad országok: 2022 január 21-én tartott online megbeszélést, Kishida Fumio japán kormányfő felajánlotta, hogy a második személyes találkozóját Japánban tartsák. A közel 80 percig tartó egyeztetés során megegyeztek, hogy az erős japán-amerikai szövetség mellett a hasonló gondolkodású országokkal is el kívánják mélyíteni a kapcsolatot. Ez alatt a Négyes további két tagját értették, akik szintén egy szabad és nyitott indo-csendes-óceáni térség biztosítása mellett kötelezik el magukat. A meghívást Joe Biden elfogadta, így Japán, India, Ausztrália, valamint az USA találkozóját vélhetőleg 2022 első félévében fogják tartani Japánban-nyilatkozta a japán külügyminiszter.
| Ország | Hadsereg létszáma | Mozgósítható lakosság |
|---|---|---|
 Kína hadereje |
2 035 000 | 269 000 000 |
 Oroszország hadereje |
3 454 000 | 20 000 000 |
Összesen: 6.489.000 / 289.000.000
—————————————————————————————————————————————————–
 Japán hadereje |
317 150 | 43 729 610 |
 Ausztrália hadereje |
50 920 | 3 900 000 |
 Az USA hadereje |
2 205 050 | 148 000 000 |
 India hadereje |
1 444 500 | 219 400 000 |
Összesen: 4.017.620 / 415.029.610 Tajvanban még 140 000 sorállományú és 2,5 millió tartalékos katona vár a kínaiakra.
Oroszország ha offenzívát indítana akkor Ukrajnával kellene szembenéznie
 Ukrajna hadereje |
1 197 000 | 12 200 000 |
Forrás: wikipedia
A fenti táblázat szerint lenne a matek akkor, ha Oroszország és az USA is minden erejét ide összpontosítaná és akkor, ha a NATO nem szállna be a konfliktusba. Azonban ha “ÚJ VILÁGRENDRŐL” beszélünk, akkor mindenképpen hozzá kell adni a NATO haderejét is a számoláshoz – így nagyon úgy tűnik, hogy látszólag az oroszokkal nyert Kína egy komoly szövetségest, de elveszítette India semlegességét. Ráadásul az USA NATO tag (Trump-nak nem sikerült kiléptetnie), így magával ránthat még egy hatalmas hadi arzenált Kína a nyakába.
Az oroszok NATO-val szembeni követelése esetlegesen egy Oroszország vs NATO konfliktust hozhat magával. így alakulnak az oroszok és a NATO számai:
A legerősebb hadsereg listáján elfoglalt pozíció
NATO taglistából: USA 1. hely
Oroszország: 2. hely
Védelmi költségvetés
NATO: 1,3 billió dollár
Oroszország: 65,1 milliárd dollár
Hadsereg teljes létszáma
NATO: 6 032 497 fő (ebből aktív: 3 375 000 fő, tartalékos: 2 609 000 fő)
Oroszország: 3 048 628 fő (ebből aktív: 1 043 628 fő, tartalékos: 2 000 000 fő)
Nukleáris fegyverek száma
NATO: 6 700
Oroszország: 6 300
Harckocsik száma
NATO: 20 741 db
Oroszország: 22 700 db
Páncélozott harcjárművek száma
NATO: 104 435 db
Oroszország: 50 892 db
Páncélozott csapatszállító harcjárművek száma
NATO: 109 712 db
Oroszország: 19 721 db
MRAP (Mine-Resistant Ambush Protected) aknavédelemmel ellátott harcjárművek száma
NATO: 19 627 db
Oroszország: 10 862 db
Tüzérségi eszközök száma:
NATO: 13 519 db
Oroszország: 11 981 db
Rakéta-sorozatvető rendszerek száma
NATO: 4 781 db
Oroszország: 4 032 db
Hadrendben álló repülőgépek száma
NATO: 31 670 db
Oroszország: 4 206 db
Vadászgépek száma
NATO: 3 890 db
Oroszország: 921 db
Felderítő repülőgépek száma
NATO: 173 db
Oroszország: 33 db
Stratégiai bombázó repülőgépek száma
NATO: 175 db
Oroszország: 135 db
Korai Előrejelző és Légtérellenőrző (AWACS) repülőgépek száma
NATO: 96
Oroszország: 56
Kiképző repülőgépek száma
NATO: 4 573 db
Oroszország: 516 db
Helikopterek száma
NATO: 9 195 db
Oroszország: 1 567 db
Harci helikopterek száma
NATO: 1 851 db
Oroszország: 621 db
UAV-k száma
NATO: 12 000 db felett
Oroszország: 4 000 db
Szállító repülőgépek száma
NATO: 1 959 db
Oroszország: 471 db
Légi utántöltő repülőgépek száma
NATO: 697 db
Oroszország: 19 db
Repülőterek száma
NATO: 17 766 db
Oroszország: 1 218 db
Haditengerészet hajóinak száma
NATO: 2 103 db
Oroszország: 621 db
Repülőgép-hordozók száma
NATO: 17 db
Oroszország: 1 db
Rombolók száma
NATO: 113 db
Oroszország: 18 db
Fregattok száma
NATO: 149 db
Oroszország: 13 db
Korvettek száma
NATO: 230 db
Oroszország: 85 db
Tengeralattjárók száma
NATO: 165 db
Oroszország: 62 db
Aknakereső hajók száma
NATO: 163 db
Oroszország: 48 db
Őrhajó/partvédelmi hajók száma
NATO: 220 db
Oroszország: 59 db
Forrás: JetFly
Láthatjuk, hogy Oroszországnak egyedül semmi esélye sincs a NATO-val szembeni konfliktus megnyerésére, azonban Kína segítsége annyiban kimerülni látszik, hogy az amerikai haderő egy részét lefoglalhatja egy esetleges Tajvani konfliktussal. Ha alkut kötöttek a kínaiak az oroszokkal, akkor az oroszországi erők egy részét be kell vetniük a Japán/Tajvan/USA/Australia/India vs Kína konfliktusban is. Továbbá ha nem foglalja el Ukrajnát Oroszország és úgy keveredik konfliktusba a NATO-val, akkor még pluszban 1.2 millió ukrán katonával kell majd szembenézniük.
Tehát ha én lennék Putyin, akkor úgy gondolkodnék, hogy elfoglalom NATO konfliktus nélkül Ukrajnát, akkor megígérhetem Kínának, hogy segítek keleten az USA ellen, amit persze második félidőben vonakodnék betartani, majd egy Kína/Tajvan/Japán/USA/India/Ausztrália konfliktusba egyedül Kína biztosan beleroppanna – így Oroszországé újra az ázsiai dominanciája és megnyerte Európa kapuját is, Ukrajnát.
A két statisztika között a számbeli eltérés a más-más forrás miatt van, a statisztikákban szereplő számok iránymutatók és nem pontosak, folyamatosan változnak.
