„Nagyon valószínű”, hogy Oroszország lerohanja Ukrajnát – jelentette ki január 2-án Adam Schiff, aki az amerikai képviselőház talán legnagyobb hatalmú – a titkosszolgálatok tevékenységét felügyelő – bizottságának demokrata elnöke.
A háborúk általában akkor robbantak ki, mikor egy-egy fél elképzelése az volt, hogy a konfliktust nem fogja felvállalni a másik fél és engedni fog a politikai zsarolásnak. A jelen események tükrében, gyakorlatilag csak egy apró kifogás kell ahhoz, hogy világméretű konfliktussá eszkalálódjon az ukrán helyzet.
Az Orosz medve felébredt téli álmából, a közösségi média és az internet felébresztette.
Az orosz propaganda gyakorlatilag behálózta Európát. Több országban a populista pártokat pénzelték Oroszországból (emlékezzünk csak KG-Bélára Magyarországon), de ha valaki figyelemmel kíséri a konteós weboldalakat és videó vlogokat, akkor nem nehéz rábukkanni a nagyon kifinomult orosz, nyugat-ellenes propagandára. Itt olyan videók és blogok kerülnek előtérbe, amelyek becsült látogatói tábora esetenként akár százezres nagyságrendű is lehet. A nyugat elleni érzékenyítés nagyon sok helyen fellelhető, pl. kultúránkban is. Míg a 90-es években zenei művek készültek arról, hogy “viszlát Iván”, az emberek képesek voltak egy család megtakarított vagyonát egy nyugati autóra költeni, addig a 2010-es és 20-as években virágzik a kultúrában a szocialista retro, több oldalas cikkeket lehet olvasni veterán Zsigulikról, vagy arról, hogy milyen nyugalmas és kiszámítható volt a Kádár-rendszer. Ez a fajta érzékenyítés az “Átkossal” kapcsolatban már a 2010-es években elkezdődött, egy olyan, már felnőtt korosztály számára szólt, akik nem élték már meg azt a világot, nem kellett a rokonok útlevelével a dollárboltban vásárolniuk nyugati termékeket. Ez Oroszország “Rock&Roll” befolyása. Ez a befolyás visszafelé s igaz, Amerika és Anglia, NSZK is elhozta nekünk annak idején a Coca-Colát és a Rock kultúrát, meg a BMW-ét. Amiben a mai világ más, az az, hogy amíg a hidegháború idején az információ minden oldalról cenzúrázható volt és a kereskedelmet is tudták blokkolni, addig a mai világban, gyakorlatilag szabadon áramlik az információ/dezinformáció. 20 év elég volt Oroszországnak, hogy megszólítsa Európa lakosságát és befolyásolja a megcélzott rétegek gondolkodását a nyugati országokban úgy, mint a volt keleti országokban is. Ha ez túl merésznek tűnne, akkor gondoljunk csak a BREXIT-re, vagy Trump hatalomra kerülésére, úgy tűnik, mindkét estben gyanítható, hogy orosz befolyás segítette a folyamatokat. A BREXIT alkalmával egyik legerősebb (szimbolikus értékkel is rendelkező) ország lépet ki az európai gazdasági szövetségből, ezzel bizonyos szinten destabilizálták az EU egységét. De ha az USA-ra gondolunk, akkor szintén egy destabilizációs folyamat vette kezdetét Trump ámokfutásával, soha nem gondoltuk volna, hogy egy választás alkalmával megtámadhatják a Kapitóliumot, az országban rég nem látott szintre emelkedett a szélsőséges gondolkodásúak aránya (úgy bal, mint jobb oldalon és a feketék, fehérek körében is) ezzel az USA egysége, társadalmi stabilitása került veszélybe. Európában az “egységes európai” gondolkodást sok helyen háttérbe szorította a nemzeti (sok esetben szélsőséges, populista) gondolkodás. Ezek a folyamatok az EU egységét gyengíthetik és egy esetleges egységes EU hadsereg felállítását is értelmetlenné tehetik. Az EU-nak nagy érvágás volt a törökországi politika is, míg ígérgettük, hogy felvételt nyerhetnek az EU-ba, közben hatalmas pénzekkel támogattuk Törökországot, amikor is szinte már zsarolásig jutott a török vezetés, hogy akkor állítja meg a bevándorlási folyamatot, ha megérkeznek az EU-s pénzek.
Vladimir Putyin Orosz államfő felszólított, hogy a NATO erőit vonják vissza az 1997-es határok mögé – azaz, a később tagállammá vált Magyarországról, Csehországból, Lengyelországból és a később belépett volt kelet-európai országok területéről.
Valójában miről is van szó mikor a 1997 utáni NATO tagságokról beszélünk? Ezeket az országokat szeretné az orosz vezetés kivonatni a NATO védelme alól:
- 1999 –
Csehország, Lengyelország, Magyarország - 2004 – Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia
- 2009 – Albánia, Horvátország
- 2017 – Montenegró
- 2020 – Észak-Macedónia
- Érdekes megjegyezni a dátummal kapcsolatban, hogy Magyarország ugyan 1999-ben lett a NATO tagja, hivatalosan a tagságról a népszavazás 1997-ben lett megtartva.
Az is érdekes tény, hogy ezek a tagságok népszavazáshoz kötöttek. Gyakorlatilag, ha Oroszország “kiléptetné” így hazánkat a NATO-ból, akkor az külső beavatkozás lenne az országunk ügyeibe.
Az animált illusztráción jól látható Oroszország törekvése és az, hogy a NATO tagsággal hol húzódnak a katonai határok.
Úgy tűnik, hogy az időzítés tökéletes lenne, mivel Ukrajna még nem NATO tag!
Oroszország nem vállalhatja Európában a közvetlen konfrontációt a NATO-val, vagy olyan országgal amelyik a NATO tagja, mert ezzel Európa nagy részével és az USA-val is közvetlenül szembe kerül. Arról nem is beszélve, hogy Japán, a Koreai Köztársaság és Mongólia is elhivatott a NATO mellett. Tehát Oroszországnak egyelőre nagyon kellemetlen következményekkel járna egy olyan európai országban erőszakkal befolyást szereznie, vagy megpróbálnia azt (itt konkrétan katonai hadműveletekre gondoljunk) amelyik NATO tag.
Ukrajna NATO tagsága elengedhetetlen és stratégiailag fontos lenne az EU és USA számára is. Úgy tűnik, hogy Ukrajna is szívesen venné, ha NATO védelmi ernyőt vonna fölé és ezáltal biztosítaná függetlenségét Oroszországtól. Ami minket illet; Magyarország és Szlovákia pedig azon a kis részen ahol határos Ukrajnával megszűnne a NATO keleti határa lenni, hiszen innentől Ukrajna ékelődne be erre a helyre az adott területen. Ukrajna komoly lehetőség az EU számára is, feltörekvő országként hatalmas és olcsó munkaerő piacot jelent. Azonban Ukrajna EU-s csatlakozása gyakorlatilag lehetetlen a NATO tagság nélkül. Ha esetleg (nem nagy esély van erre – inkább együtt) nem Oroszország, hanem Fehéroroszország támadná meg Ukrajnát (proxy háború) akkor is, ha nem is közvetlenül, de akár közvetve mindenképpen összetűzésbe keveredhetne az EU több országa is és az USA is Oroszországgal, ha NATO tag lenne. Tehát Ukrajna EU-s csatlakozása egyre inkább csak egy álom, az oroszok által kialakított helyzetre ezért is kerülhetett sor.
Visszatérve az érzékenyítésre és dezinformációkra, a NATO-hoz csatlakozott országok, gyakorlatilag saját döntésük alapján léptek be a NATO-ba. Ez nem olyan mint a Szovjet rendszer volt anno, hogy Moszkva irányítása alatt voltak a beolvasztott köztársaságok. Tehát ha megfelelő érzékenyítéssel befolyásolt a lakosság egy adott országban és az oroszok által pénzelt, befolyásolt kormány jut hatalomra, akkor egy a megfelelő időben kiírt/kikényszerített demokratikus népszavazással akár még ki is léptethetnek országokat a NATO kötelékéből – lásd BREXIT.
Trump kinek a szekerét tolta?
Donald Trump politikai gyakorlatában a hatalom birtoklása minden egyéb célt felülírt. Nyíltan üdvözölte a feltételezett (azóta már állítólag bizonyított) orosz beavatkozást az USA politikájába és a választásokba. Több elemző is felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai társadalom igen megosztott lehet és instabillá válhat, ha ezt a fajta a szélsőségek hergelésével járó politikát folytatja. Donald Trump 2018 nyarán szűk körben többször is felvetette, hogy az Egyesült Államoknak ki kellene lépnie a NATO-ból. Többször bírálta az intézményt. Oroszországnak kifejezetten jól jött az USA elidegenedése Kínától is. Hiszen Kína katonailag is nagyon erős és gazdaságilag is megkerülhetetlen tényezővé vált a világpolitikában, ráadásul Oroszországgal határos és több területi vita is volt a múltban a két ország között, a Szovjetunió még atomcsapással is fenyegette Kínát. A viták jelentőségét igazolja, hogy több megegyezés is csak 2008-ban jött létre a két ország között. Tehát tekintve Kína jelenkori területi törekvéseire és hogy több ízben is engedményt adtak Oroszországnak a területi viták rendezése érdekében, joggal tarthat Oroszország attól, hogy minél erősebb Kína és minél erősebbek a szövetségesei, annál nagyobb az esély arra, hogy ha Oroszország komolyabb katonai konfliktusba keveredik másokkal, újra előtérbe helyezhetik a területi követeléseiket, ill. a lezárt viták újratárgyalását. – Ebből kiindulva Oroszországnak kifejezetten jól jött, hogy a legerősebb NATO tag elnöke kritizálja a NATO-ot és ezzel párhuzamosan gazdasági háborút indított Kína ellen.
Rejtély, hogy mi a célja az orosz államfőnek a kijelentésekkel/követelésekkel kapcsolatban. Ez blöff, vagy ürügy a háború megindítására? Ha ürügy akkor nyilván arra számít, hogy egyes NATO tagok nem vesznek részt Ukrajna megvédésben, mivel erre nem kötelezhetőek amíg Ukrajna nem tagja a NATO-nak. Ezzel szemben Fehéroroszországra nagy valószínűséggel számíthat egy esetleges offenzíva megindításakor, bár a fehérorosz elnök nagyon kiszámíthatatlan, még Moszkva szemszögéből tekintve is.
Ha blöfföl akkor más érdekek is lehetnek a háttérben, amikre nem is gondolunk elsőre. Példaként emlékezzünk vissza az Obama érára, amikor gyakorlatilag az olajárak leverésével majdnem kivéreztették az orosz gazdaságot az amerikaiak – ezt a példát azért említettem meg, mert a gáz árak az egekbe szöktek ez nyilván Oroszország befolyása – de ha visszatérünk a palaolaj történetére akkor ugyanez történt anno, ugyanis az OPEC akkor visszavette a kitermelést, hogy feljebb kússzanak az árak, de az amerikaiak megjelentek az olcsó WTI palaolajjal az EU-s piacon és durván leverték az árakat. – lehet, hogy azt szeretné megakadályozni az orosz elnök, hogy megjelenjenek az amerikaiak a folyékony gázzal az EU-s piacon és ezért tartja fent az ukrán konfliktust.
De azt is sugallja az üzeneteivel, hogy Kínával esetleg egy kölcsönös megnemtámadási alkut kötöttek a háttérben – ez szintén lehet blöff és akár igaz is.
