Nagy Feró énekes, zeneszerző, dalszövegíró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere Magyarország számára kivételesen értékes pályafutása során a magyar rockzenei élet emblematikus alakjaként egyedi stílusával generációk ízlését formáló és a rendszer változtatás korának fontos témáit a zene nyelvén megszólaltató, sokoldalú előadó-művészete elismeréseként Kossuth díjat kapott.
Először is… nekem mindig eszembe jut a Kossuth díjakról (főleg ha olyan ember kapja akiről ez régen elképzelhetetlen lett volna) a Hobo Orgia Című száma, amiről megoszlanak a vélemények – de számomra mindig is a művészetről és a művészekről szólt ez a szám… Persze mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, de bizony ennek a műnek nagyon fontos mondanivalója van és hihetetlenül eltalált hangulatban adják elő, hogy milyen megpróbáltatások várnak egy művészre, mennyire kiszolgáltatott egy művész aki csaknem minden belső titkát kiadja akarva-akaratlan magából és milyen módon változik a “trend” a politikával, zseniális, ahogy ezt a “körforgást” megidézi fejünkben (nem hiába hivatkozik Hieronymus Bosch képére)… én imádom, még akkor is, ha a hangulata borús és a témára való rátekintés is az árnyaltabb oldalról közelíti meg azt… Tehát Gratulálok a Ferónak és ezt a Hobo számot küldöm neki…
“Lassú táncok a lehűlő levegőben, Lassú lángok a kandallóban, Jóllakott dögök a medvebőrön. Mit bámulsz? – mondja Ofélia, Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet, Mialatt Rómeó Othellot kerülgeti. Még a Vészbanyák is elpirulnak, A pimasz Shakespeare hogy vigyorog. A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket Kínoznak, míg Csipkerózsika önmagával játszik, És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli. A Színészkirály és a Költő műsort adnak A vasúttársaságok javára. A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen, Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt. Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot A tömegben. Az ezredes álmában kiad egy parancsot: Mindenki egyen egy narancsot! De a nők inkább banánt kérnek. A fáradt hősök már henyélnek. A magas külföldi vendég történelemkönyvet Olvas és halálra röhögi magát. A szolgák lopnak és lopakodnak. Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista Feketelista futballista exhibicionista Cionista specialista fasiszta statiszta Masiniszta soviniszta orgonista alpinista Kálvinista A táborban mindenki alszik, A költő tündérei pengetik a drótokat. Alvó szegek a jéghideg homokban Plakátmagányban ázó éjjelek Égve hagytad a folyóson a villanyt Ma ontják véremet Haldoklik az Éjszaka, Vére beszennyezi a Hajnalt. Minden születés véres. A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét, Széttépik a nehéz álmot. Ébredező részegek, Az első morgások, A düh, böfögés, hányás, ürülék, A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy Régi induló utolsó hangjait. Nincs többé álom. Egy szem, egy arc… Óh, a kép mennyire pontos, Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná, A vén kokós. A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja, Mindenki a pincébe igyekszik, ahol A Paraziták Parádéján a Patkány a prímás. Íme az utolsó kínrím: Ez egy nedves kor, Nappal vér folyik, Éjjel bor. A kis balerína vezeti pónilovát. Hamupipőke, te sosem alszol? – kérdezi a Bohóc. Vigyél el innen, barátom! Nem lehet, itt kell örökre maradnom. Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú. Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet, Hogy majd ír! Igen. És nem felejt el semmit. Szeretlek. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége?!” HBB- Orgia
Na most itt elkezdhetném idézni a Feróval készített riportok tömkelegéből kiollózgatott részleteket, meg egy videót a “nyócóramunkáról”, meg a “bódogszépnapok” című számról… és hogy “utálom az egész xx századot”… aztán annyi… Én inkább idéznék néhány számomra értékes momentumot a munkásságából, amiket a saját ízlésem szerint nagyra értékelek. Hogy miért is tartottam nagyra a munkásságát? Hát azért mert kritikus volt, nem csak a rendszer kritikusa, hanem az őt körülvevő társadalom és kultúra kritikusa is volt – legalábbis nekem úgy tűnt akkor, mikor megismertem anno a munkásságát… Mert hát mi is lenne megtisztelőbb kitüntetés egy a társadalom perifériájára szorult művésznek, mint hogy elismerem a kritikájának az igazságát és a tenni akarását. És megtisztelem azzal, hogy azt mondom; igen a művészet számomra egyik lényegi pontját ragadta meg, nem a beilleszkedést, a megfelelést, hanem a legnemesebb részét – a kritikát… – ezzel a nehezebbik utat választotta anno…
Na akkor… “Támadás! 1.2.3….”
1979 “betiltott” bélyeggel ellátott borítóval jelent meg az a lemez, amelyiken publikálták a Jerikó című számot…
Na hát kérem!!! ilyet énekelni 1979-ben?!!!… A komcsik biztos vakaróztak mikor meghallották 😀 Persze a “Jerikót” értsd jól és cseréld ki amire akarod… Moszkvát pl. annak idején ki sem lehetett ejteni hasonló kontextusban, még az utcán sem, nem hogy egy nyilvános koncerten 😀
Támadás! Egy, kettő, három!
Süket füleket döngetek én,
nem értik meg sokan a zeném.
Ördögi körbe visz ez az út,
nincs jóbarát a falon túl.
Őrült ember vagyok,
a falnak fejjel rohanhatok?
Az istenekkel hadakozom,
de a csillagokba nem juthatok soha el?
Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
De várj, várj, lesz még idő,
eljutok a falak mögé!
És a kürt hangjával lerombolom,
hogy meghalljátok a győzelmi indulót.
Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
És íme a Medvetánc című remekmű az Ősbikinitől… A megkötözött medve nótája, aki jobb ha hallgat és már minden mindegy neki, mert egyszer valamit akart – mikor eszébe jutott valami – de aztán hátrakötötték a sarkát…
Medvetánc
Eszembe jutott valami
Nem tudok nyugton maradni
Mért nem lettem “murugya”
Annak az élet ünnepnap
Ha már okos nem lehettem
Megpróbálok szép lenni
Ha véletlenül eszembe jut valami
Majd megpróbálom visszafogni
Minden megtörtént velem
Ami csak megtörténhetett
Egyszer valamit akartam
De hátra kötötték a sarkam
Nem tudom mi a probléma
Az élet mindig ünnepnap
Most már úgyis mindegy
Vígan táncolok
Most már úgyis mindegy
Jobb, ha hallgatok
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem
Minden megtörtént velem
Ami csak megtörténhetett
Egyszer valamit akartam
De hátra kötötték a sarkam
Nem tudom mi a probléma
Az élet mindig ünnepnap
Most már úgyis mindegy
Vígan táncolok
Most már úgyis mindegy
Jobb, ha hallgatok
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem
És volt egyszer egy farkaskölyök, hallgasd meg történetét:
Nagyvárosi farkas
Egyszer volt, hol nem volt,
még a külvárosi tengeren is túl.
Volt egyszer egy farkaskölyök,
hallgasd meg történetét!
Elunta a szülei meséjét,
a meddő vitatkozást.
Elszökött otthonról végleg,
hogy elkezdjen egy új mesét. Mesét?
Elment a városba, metróra szállt
kutyába sem vették!
Az aluljáróban kergette a sintér
kutyának nézték
Jó pénzért elmehetett volna
ugatni egy ház körül.
Rákapott az italra
és úgy érezte szabadon él!
Nem értem miért? úgy érezte szabadon él
Jóra nevelték? úgy érezte szabadon él
Hej-hej!
Elment a városba metróra szálni,
kutyába sem vették!
Az aluljáróban kergette a sintér
Kutyának nézték
Jó pénzért elmehetett volna
Ugatni VAU-VAU-VAU!
Rákapott az italra
és úgy érezte szabadon él!
Nem értem miért!
Úgy érezte szabadon él.
Jóra nevelték?
Úgy érezte szabadon él.
Nem értem miért!
!1987 a Beatrice újra él! “Nekünk az Erdős Péter úr elvtársa: Horger Antal úr, A nap alatt nincs semmi új,
kellene, egy kis remény…”
Születésnapodra
Negyven éves lettem én,
meglepetés e költemény,
Ajándék, mellyel meglepem,
ide idézett szellemed.
Nekünk az Erdős Péter úr elvtársa:
Horger Antal úr,
A nap alatt nincs semmi új,
kellene, egy kis remény…
Negyven évem elszelelt,
remélem nem hiába telt
Ha kell, most elölről kezdem,
mert nem tudták elvenni a kedvem..!
1987 a Beatrice újra él,
1987 kellene már egy kis remény!
Öregesen ballagunk a nem létező jövő felé,
már tíz éve ordítjuk,
hogy sürgősen kell valami új.
A hont kivont szabjával óvták ellenem,
eltanácsolták a Nem kell versemet,
LAZÁN
HAZÁM.
Mostanában… 1988-ban már érezhető volt, hogy egyszer majd “kisütött a nap”…
“Mostanában nem történik semmi
nincs itt az idő hogy történjen
Csendes a felszín, nyugtalan a mély,
olyan távoli az ébredés.
Keresem a hívó hangokat,
Szorongásaimból kiutat,
Keresem a választ magamban,
Miért lettem lassan hontalan.“
1988 Egy igazi társadalom és kútúrkritika az Operettország… azt hiszem így kell egy művészi alkotással megkérdőjelezni a kulturális és politikai, társadalmi közeget amiben élsz… “Köpök rá, ha nem jut babér
De ebben sajnos nem vehetek részt.”
Operettország
Könyörtelen kor közelit
Mindent fölfal, engem is.
Remélem, hogy vagy?
Ez már a vég
Mindent elönt a giccs és a szemét.
A slágerlisták kitagadnak
A dilettánsok szelet kapnak
Köpök rá, ha nem jut babér
De ebben sajnos nem vehetek részt.
Mikor lesz itt már ó Amerika?
Mikor lesz itt már ó Amerika?
Operett ország, operett nép
De ebben sajnos nem vehetek részt.
Minden nagyon szép,
Minden nagyon jó!
Minden nagyon szép,
Minden nagyon jó!
Csak az ígéretekből nem marad semmi
De sohasem tudom már visszakövetelni.
Operett ország, ó operett nép
Operett ország, ó operett nép.
Te szültél engem hát itt vagyok
S amíg hagyod itt is maradok.
Minden nagyon szép,
Minden nagyon jó!
Minden nagyon szép,
Minden nagyon jó!
Csak az igéretekből nem marad semmi
És sohasem tudom már visszakövetelni.
Operett ország, ó operett nép
Operett ország, ó operett nép.
Te szültél engem hát itt vagyok
S amig hagyod itt is maradok.
Te szültél engem hát itt vagyok
S amig hagyod itt is maradok.
És végül, de nem utolsó sorban egy ember aki tudja, hogy lesz még kifakult sztár… “Ha eljön az este és végre a színpadon állok, Nem felejtem el hogy leszek még kifakult sztár!”
Kifakult sztár
Ha bemegyek a kocsmába,
ahol a zenegép áll,
Bedobok egy kettest,
ez lesz a legnagyobb szám,
Régi a lemez,
Károg egy kifakult sztár,
Rámtör a magány,
Nem tudom mi lenne a jó, (jó).
Kimegyek a térre,
A sarkon felszedek egy lányt,
Valaki kellett,
egyedül nem bírom tovább!
Most semmi sem fontos,
Csak érezzem a teste melegét!
Átver engem,
de mégis nagyon jó!
Rock’n roll sztárnak születtem!
Rock’n roll sztárnak születtem!
Rock’n roll sztárnak születtem!
… Én sztárnak születtem!?
Ha eljön az este és végre a színpadon állok,
Nem felejtem el hogy leszek még kifakult sztár!
Most ünnepeltek engem,
de holnap már nem gondoltok rám,
Rá kellene jöjjek:
Rohanok egy álom után!
Rock’n roll sztárnak születtem!
Rock’n roll sztárnak születtem!
Rock’n roll sztárnak születtem!
… Én sztárnak születtem!?
Rock’n roll sztárnak születtem!
Rock’n roll sztárnak születtem!
Rock’n roll sztárnak születtem!
Én sztárnak születtem?! Igen? Jó nekem!?
Egyébként a Nemzeti Ünnep alkalmából többen kaptak kitüntetést a Ferón kívül, úgy mint;
Mécs Károly a Nemzet Művésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyarország számára kivételesen értékes, példaértékű művészi pályafutása során nyújtott, a színházi szakma nagyrabecsülését és a közönség szeretetét egyaránt elnyerő színpadi szerepformálásai, valamint szépirodalmi klasszikusaink filmes adaptációiban nyújtott felejthetetlen, generációk számára meghatározó élményt jelentő alakításai elismeréseként, Kossuth-nagydíjat kapott.
Továbbá Kossuth díjat kaptak:
Cseke Péter Jászai Mari- és Nádasdy Kálmán-díjas színművész, rendező, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyarország számára kivételesen értékes, több mint négy évtizedes művészi pályafutása, a szakma és a közönség körében is méltán sikeres színészi, valamint a magyar színházművészetet sokoldalúan, magas színvonalon szolgáló, keresztény szellemiségű művészetpedagógiai és színházvezetői munkája elismeréseként;
Csíky András Jászai Mari-díjas színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során az erdélyi magyar színházművészetben művészként és tanárként betöltött jelentős szerepe, valamint a magyar, illetve a világirodalom legjelentősebb drámai szerepeiben nyújtott megrendítő alakításai elismeréseként;
Frenák Pál Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, érdemes művész Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során hazánk egyik korszakalkotó koreográfusaként itthon és a világ legrangosabb színpadain aratott sikerei, valamint a kortárs magyar táncművészetet egyedülálló módon formáló és gazdagító, nemzetközileg is elismert előadóművészi, illetve táncpedagógusi munkája elismeréseként;
Gulyás Gyula Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyarország számára kivételesen értékes, fél évszázados művészi pályafutása során megalkotott, fontos társadalmi kérdéseket feszegető, a nézőket önismeretre, bátor szembenézésre és megalkuvás nélküli számvetésre tanító, új vizuális megoldásokat alkalmazó, egyéni hangvételű dokumentum- és játékfilmjei elismeréseként;
Gulyás János Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyarország számára kivételesen értékes, fél évszázados művészi pályafutása során megalkotott, fontos társadalmi kérdéseket feszegető, a nézőket önismeretre és árnyalt gondolkodásra tanító, a művészeti, történelmi és közéleti témákat a kitaszítottak sorsa iránti érzékenységgel bemutató dokumentum- és játékfilmjei elismeréseként;
Harsányi Gábor kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, író, érdemes művész Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során nyújtott, színpadon, mozivásznon és tévéképernyőn egyaránt kiemelkedő, felejthetetlen alakításai, valamint karakteres hangjával számos külföldi produkció művészi színvonalát emelő szinkronszínészi tevékenysége elismeréseként;
Keller András Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, érdemes művész, a Keller Vonósnégyes alapítója, a Concerto Budapest zeneigazgatója és vezető karmestere Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, a kamaramuzsikát és a kortárs zenét is elhivatottan közvetítő, világszerte elismert előadó-művészete, valamint sikeres zeneigazgatói, oktatói és kultúraszervezői tevékenysége elismeréseként;
Lovász Irén népdalénekes, néprajzkutató, érdemes művész, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézetének egyetemi docense Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, a népművészet identitásmegőrző szerepe mellett a népdaléneklés lélekgyógyító és közösségformáló erejét is elhivatottan hirdető, kiemelkedő előadóművészi, kutatói és pedagógiai életműve elismeréseként;
Nagy Bálint Ybl Miklós-díjas építész Magyarország számára kivételesen értékes, a magyar építőművészetet egyedi stílusú alkotásaival gazdagító, sokoldalú tervezőművészi pályája, valamint a hazai és egyetemes építészeti kultúra szervezésében, illetve az építészek közösséggé formálásában betöltött kiemelkedő szerepe elismeréseként.
index.hu
tette közzé az index.hu
