A Huawei kínai távközlésiberendezés-gyártó óriáscég több mint egy évtizede titokban képes hozzáférni kényes és személyes információkhoz azokon a mobiltávközlési hálózatokon szerte a világon, amelyekhez ő szállítja a berendezéseket – jelentette amerikai titkosszolgálati forrásokra hivatkozva internetes oldalán a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai lap kedden éjjel.
Minden távközlésiberendezés-gyártónak, amely berendezéseket ad el, illetve hálózatot épít mobiltávközlési szolgáltatóknak, az egyes nemzeti törvények által előírtan bele kell építenie a hálózatba egy olyan csatlakozó felületet, másképpen “hátsó kaput”, amelyet a nemzeti hatóságok gyártanak vagy gyártatnak abból a célból, hogy azon keresztül ők – törvényben szabályozott feltételek mellett, általában bírósági engedéllyel és ráadásul a mobilszolgáltató tudtával – hozzáférnek a hálózaton futó kényes vagy személyes adatokhoz. A távközlésiberendezés-gyártóknak oly módon kell beépíteniük ezeket a csatlakozó felületeket, hogy ők maguk csak szintén a mobilszolgáltató engedélyével jussanak hozzá a kényes információkhoz.
A lap információi szerint azonban a Huawei olyan technológiát fejlesztett ki, amelynek révén képes a mobilszolgáltató tudta nélkül is rákapcsolódni a hálózatra, tehát a maga számára is kiépített egy titkos “hátsó kaput”. A lapnak nyilatkozó tisztségviselők azt nem közölték, hogy a Huawei hátsó kapuit hol találták meg a hálózatokon, csak annyit árultak el, hogy először 2009-ben a Huawei által szállított kezdeti 4G hálózatokon vették észre ezeket. Azt sem árulták el a nyilatkozók, hogy az amerikai hatóságok rajtakapták-e valaha a Huaweit azon, hogy használja is ezt a hátsó kaput, és kinyer bármely kényes adatot bármely mobilhálózatból.
A The Wall Street Journal idézte Robert O’Brien amerikai nemzetbiztonsági tanácsadót is, aki úgy fogalmazott: “bizonyítékaink vannak arra, hogy a Huawei képes titokban hozzáférni kényes és személyes információkhoz azokban a mobiltávközlési hálózatokban szerte a világon, amelyeknek a berendezéseit ő szállítja a távközlési szolgáltatóknak”.
Az amerikai hírszerzés 2019-ig szigorúan titkosan kezelte ezeket az ismereteit. Az utóbbi néhány hónapban azonban Washington megosztott bizonyos részleteket szövetségeseivel, köztük az Egyesült Királysággal és Németországgal. Ezt a WSJ oknyomozó riportereinek amerikai, brit és német hírszerzési források egyaránt megerősítették. A lap “taktikai” megfontolásokkal magyarázta, hogy Washington most miért fedett fel konkrét részleteket hírszerzési információiból. Az amerikaiak korábban a nyilvánosság előtt mindig azzal érveltek: nincs szükség “kézzel fogható bizonyítékok” felfedéséhez annak alátámasztására, hogy a Huawei milyen fenyegetést jelent minden ország nemzetbiztonsága számára. Viszont Nagy-Britannia – Donald Trump kormányának lobbizásával dacolva – januárban úgy határozott, hogy mobilszolgáltatóinak továbbra sem kell nélkülözniük a Huawei technológiáját, és az beépíthető az 5G hálózatokba is, a legfontosabb központi részt leszámítva. Brit tisztségviselők mindazonáltal azt mondták kedden a WSJ-nek, hogy nem újak számukra az amerikai tisztségviselők által átadott információk, és mérlegelték is ezeket, amikor a Huawei-technológia alkalmazhatóságáról döntöttek. A német parlament pedig nemsokára dönt arról, hogy használható-e Huawei-technológia az 5G hálózatokban az országban.
Az amerikai lap hangsúlyozta: az Egyesült Államok régóta azt hangoztatja, hogy a Huaweit a kínai kormányzat rákényszerítheti arra, hogy kémkedjen a külföldön működő mobilhálózatokon, vagy akár meg is szakítsa e hálózatok működését.
A Huawei mindig visszautasította, hogy bármikor és bármely ország javára kémkedett volna, azt állítva, hogy egy erre vonatkozó kérést Pekingtől is megtagadna. A cég egyik – szintén neve elhallgatását kérő – tisztségviselője azt is tagadta a lapnak, hogy a Huaweinek olyan jellegű hozzáférése lenne a hálózatokhoz, amilyennek az amerikai tisztségviselők leírják. Mint mondta: a hálózatokhoz történőhozzáférés lehetőségét szigorú törvények szabályozzák, és a tényleges hozzáférést minden esetben csak a mobiltávközlési szolgáltató erre felhatalmazott alkalmazottai adhatják meg a hatóságoknak és a berendezésgyártóknak is. Nagyon valószínűtlen, hogy a berendezésgyártó hozzá tud férni a mobilhálózaton futó kényes információkhoz, de ha mégis képes volna erre, akkor a szolgáltató azonnal észrevenné – állította.
A Huawei az MTI-hez eljuttatott közleményben reagált a WSJ cikkére. “Amint azt az Edward Snowden-féle szivárogtatások is alátámasztották, az Egyesült Államok az, amely titokban évek óta világszerte hozzáfér telekommunikációs hálózatokhoz, továbbá kémkedik más országok után. A Washington Post szintén most publikált cikke – miszerint a CIA egy titkosítással foglalkozó vállalaton keresztül évtizedekig figyelt meg más országokat – szintén alátámasztja ezt” – hangsúlyozta állásfoglalásában a vállalat. A kínai cég leszögezte: a Huawei soha nem fért hozzá és a jövőben sem fog hozzáférni telekommunikációs hálózatokhoz “titokban“, erre nincs is megfelelő képessége. A kiberbiztonság és a felhasználói adatvédelem kiemelt fontosságúak a Huawei számára – húzta alá a cég. VIA MTI
hozzáférés lehetőségét szigorú törvények szabályozzák, és a tényleges hozzáférést minden esetben csak a mobiltávközlési szolgáltató erre felhatalmazott alkalmazottai adhatják meg a hatóságoknak és a berendezésgyártóknak is. Nagyon valószínűtlen, hogy a berendezésgyártó hozzá tud férni a mobilhálózaton futó kényes információkhoz, de ha mégis képes volna erre, akkor a szolgáltató azonnal észrevenné – állította. Amennyiben a vádak igazak akkor nem meglepő, hogy elég nagy gondnak tartja az egész nyugati világ a Huawei-t. Itt írunk bővebben arról, hogy milyen kísérleti rendszerrel próbálkoznak.
Óriási leleplezést publikált február 11-én, kedden a The Washington Post, miszerint a német ZDF-vel együtt, éveken át tartó kutatómunkájának köszönhetően arra a következtetésre jutottak, hogy a CIA, majd a későbbi testvérszervezete, az NSA csaknem 50 éven keresztül kémkedett ezekkel az eszközökkel nemcsak az ellenségeik, de a szövetségeseik ellen is.
A főszereplő egy svájci cég volt, ami második világháború után a világ vezető titkosítóeszközöket gyártó vállalata, a Crypto AG. A cég felemelkedését annak köszönhette, hogy nagy sikerrel alkalmazott kódoló gépeket gyártott az amerikai hadseregnek. A háború lezárásával az Egyesült Államok óriási katonai megbízással hálálta meg a sikerüket, az USA kívül csaknem 120 ország vásárolt tőlük a következő évtizedekben. A céget egyébként csak 1970-ben vette meg a CIA. Később Crypto-gépeket használtak Iránban, a latin-amerikai katonai diktatúrákban, ilyenekkel titkolták el egymás elől az ügyeket Indiában és Pakisztánban, de még a Vatikán is használta ezt a fajta titkosítókat.
A két médiacég 2004 környékén értesült először a titkosítógépekkel kapcsolatos “érdekességekről”.
Ez volt az évszázad hírszerzői puccsa. A külföldi kormányok jó pénzt fizettek az Egyesült Államoknak és a nyugat-németeknek, hogy használhassák a lehető legtitkosabb kódolóberendezéseiket, hogy aztán a titkos üzeneteket legalább két, de lehet, hogy öt-hat ország vígan olvassa
– áll egy, a Washinton Post által megszerzett belsős CIA-s jelentésben. A nyugat-németek a második világháború után, a hidegháború végéig a CIA-val (és az NSA-vel) közösen voltak a Crypto AG tulajdonosai. Forrás: Washington Post
És innentől kezdve nem is meglepő már az, hogy a CIA elvileg a vezetékes telefonkészülékeket is le tudta hallgatni világszerte.
Az “ECHELON” eredetileg egy titkos kormányzati kódnév volt, egy felügyeleti programot takart az Egyesült Államokban, a programban négy másik állam is részt vett, az úgynevezett UKUSA biztonsági megállapodás keretein belül; Ausztrália, Kanada, Új- -Zéland és az Egyesült Királyság, más néven az “Öt Szem“.
Echelon programot azért találták ki az 1960-as években, hogy figyelemmel tudják kísérni a katonai és diplomáciai kommunikációt a Szovjetunióban és a keleti blokk szövetségeseinél, hivatalosan 1971-ben jött létre.
A 20. század végére, az “ECHELON” rendszer már túljutott a katonai és diplomáciai kereteken, a rendszert a magán- és kereskedelmi kommunikáció globális lehallgatására használták, (tömeges megfigyelésre és az ipari kémkedésre).
1982-ben James Bamford oknyomozó újságíró “The Puzzle Palace” címmel jelenített meg publikációt a témáról.
1988-ban Duncan Campbell oknyomozó újságíró írt egy cikket az “ECHELON” programról, “Valaki figyel” címmel, ami a New Statesman angol politikai és közéleti újságban jelent meg.
Részletes leírást az “ECHELON”-ról az új-zélandi újságíró Nicky Hager adott egy 1996-os könyvben, mely a “Titkos teljesítmény” néven jelent meg: Új-Zéland szerepéről írt a International Spy Network-ben . Két évvel később, Hager könyvére hivatkozva az Európai Parlament jelentést adott ki, “Technológiai politikai kontroll felmérése” címmel.
1999 márciusában, az ausztrál kormány elismerte, hogy a hírek a titkos UKUSA megállapodásról igazak voltak. Forrás: wikipedia
Az “ECHELON” programról készült egy játékfilm is, melynek címe “Lehallgatás“, jó szórakozást kívánunk hozzá:
