Az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az Európai Közösségekhez, az EU elődjéhez. Az ország tagságát népszavazás erősítette meg 1975-ben. Az 1970-es és 1980-as években főleg a Munkáspárt és szakszervezeti vezetők támogatták a kilépést. Az 1990-es évek óta a kilépés fő támogatója a Függetlenségi Párt (UKIP), és növekvő számban támogatták a konzervatívok is.
Az elemzők véleménye szerint már a 2010-es évek elején is egyértelmű lehetett, hogy az EU-ból való kilépés kampányával szavazókat lehet nyerni Angliában.
David Cameron brit miniszterelnök, az EU-ban maradás mellet volt, azonban 2013. január 23-án mégis bejelentette, hogy amennyiben a Konzervatív Párt marad kormányon a 2015-ös parlamenti választás után is, akkor legkésőbb 2017-ben népszavazást tartanak az ország EU-tagságáról, ezzel próbálta az Euro-szkeptikusok (UKIP) vitorlájából kifogni a szelet. A számítása helyesnek bizonyult, így az elemzők meglepetésére sikerült többséget szereznie pártjának a parlamentben a választások alkalmával.
A bennmaradás mellett David Cameron konzervatív miniszterelnök és Sadiq Khan, London 2016-ban megválasztott munkáspárti polgármestere vezette a kampányt. Elsősorban a kilépés okozta bizonytalanságra és a várható gazdasági problémákra hívták fel a figyelmet, George Osborne pénzügyminiszter még a kényszerű adóemelés lehetőségét is felvetette a kilépés esetére.
A kilépés melletti kampány fő vezetői Nigel Farage, az ellenzéki UKIP elnöke, aki a népszavazást elsőként kezdeményezte, Boris Johnson volt konzervatív londoni polgármester, valamint az ugyancsak konzervatív Michael Gove igazságügy-miniszter voltak. Állításuk szerint az Egyesült Királyságnak heti 350 millió font (140 milliárd forint) költséget jelent az EU-s tagság, amit a kilépéssel meg lehetne takarítani, és a pénzt az egészségügyre lehetne költeni. Másik fő témájuk a külföldiek – főleg a lengyelek, de magyarok és románok is – munkavállalásának korlátozása volt. Szerintük Brüsszel miatt nem lehet korlátozni az EU-ból érkező bevándorlók (szóhasználatukban: EU-s migránsok) számát, a kilépés után egy ausztrál mintára bevezetett pontrendszer alapján szeretnék elbírálni a jelentkezőket, és csak a képzett munkaerő kapna szabad utat a szigetországba. A migrációs válság is gyakori téma volt: szerintük az EU nem engedi meg a briteknek hatékony határőrizet bevezetését. Az EU „demokratikus deficitje” is előkerült: az EU-t olyan nem közvetlenül választott vezetők irányítják, akik nem vonhatók felelősségre döntéseikért.
A korszakalkotó politikai stratégia. A demokrácia meghekkelése? Az angol belpolitika egy hihetetlen történetet szült, melynek főszereplői elsősorban Dominic Cummings, Matthew Elliott, Cambridge Analytica és a Facebook.
Cummings 2015 őszén alkotta meg a “Vote Leave” (Szavazz a kilépésre) kampányt Matthew Elliott konzervatív stratégával együtt, miután David Cameron brit miniszterelnök bejelentette, ha győz a 2015. májusi választáson, akkor szavazásra bocsátja az EU-ból való kilépés kérdését. Cummings a kampány során nem ismert határokat. Ő találta kia a “Take Back Control” (Vegyük vissza az irányítást) szlogent is.
Ekkor találkozott Zack Massingham-el, aki az AggreateIQ (AIQ) kanadai politikai tanácsadó és technológiai cég alapítója. Az AIQ fejlesztette ki a Ripont a Cambridge Analityca kampányszoftverét, ami össze volt kötve a Facebookkal, Zack Massingham filmbéli állítása szerint az algoritmus képes tanulni a viselkedésből, a pszichológiából, az érzelmi állapotból, zavarba ejtően pontos előrejelzéseket tud adni azzal kapcsolatban, hogy egy-egy kérdésre, témára milyen reakcióval válaszolnak az emberek, vagy hogy éppen milyen kérdések foglalkoztatják őket. (feltehetően, ha halmazokba vannak az emberek rendezve, akkor egész halmazok viselkedésére is tud előrejelzést adni – szerk.). A szoftver lényege az volt, hogy egy 120 pontos kérdőívet töltettek ki az emberekkel és az alapján azokat kategóriákba/halmazokba rendezték A szoftver a facebookon a már profilozott embereknek célirányos reklámot küldött, azonban ha az üzenet nem megfelelő hatást váltotta ki egy-egy személynél, akkor képes volt az algoritmus automatikusan tanulni, korrigálni és mindezt beavatkozás nélkül tette. Az alkalmazott stratégia a pszichográfiai profil alkotás, a Big Five személyiség modellező szoftver, mely 5 fő kategóriája alapján értékel: lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság, érzelmi stabilitás, kultúra/intellektus.
Miután meglepetésre a konzervatívok választást nyertek, 2016 januárjában meg is kezdte Cameron a tárgyalásokat, ekkor ellátogatott Budapestre is. Az Európai Tanáccsal február 18–19-én tárgyalt. Az EU többi tagországának vezetője elfogadta Cameron reformjavaslatait, melyek értelmében 4–7 évig az Egyesült Királyságban csökkenthetik az unióból újonnan érkező külföldi munkavállalóknak járó egyes juttatásokat, a családi pótlékot pedig 2020-tól bármely EU-tagországban csökkenthetik a korábban érkezettek gyermekei esetében is. Cameron kijelentette, hogy az Egyesült Királyság soha sem lesz sem az eurózóna, sem a schengeni térség, sem akármilyen EU-hadsereg tagja, és nem akar németek és a franciák által szorgalmazott szorosabb politikai integrációban, vagy leendő szuperállamban sem részt vennie. 2016. február 20-án közölte, hogy az év június 23-án tartják meg a népszavazást.
A júniusi véleménynyilvánító népszavazásban az Egyesült Királyság és Gibraltár területén az ország európai uniós (EU) tagságáról döntöttek. A szavazók 51,9 százaléka az Unióból való kilépésre szavazott.
A népszavazás eredményének megismerése után válsághangulat uralkodott el a brit gazdaságban, de a hír negatív hatással volt az európai gazdaságra és az egész világgazdaságra is. Az angol font árfolyama a kereskedés megkezdésével szinte azonnal 10 százalékot zuhant a dollárhoz viszonyítva, ami 31 éve nem látott mélypontot jelentett az angol fizetőeszköz történetében, és jelentősen esett többek között az euró és a forint árfolyama is. A tőzsdei kereskedésre a pánikhangulat volt jellemző, meredek zuhanást produkáltak a brit és az európai részvénypiacok, és az amerikai és az ázsiai tőzsdék is érzékenyen reagáltak a fejleményekre.
David Cameron miniszterelnök-pártelnök a szavazás másnapján bejelentette, hogy távozik a kormányfői székből. Utódja Theresa May lett. Lemondott az Európai Bizottság brit tagja, a pénzügyi stabilitásért felelős biztos, Jonathan Hill is.
Az Egyesült Királyság parlamentjének döntése alapján Theresa May miniszterelnök 2017. márciusában adta be az Európai Unióhoz a nyilatkozatot az Egyesült Királyság kilépési szándékáról. A Lisszaboni Szerződés 50. cikkelye értelmében a kilépés időpontja 2019. március 29-én 11 óra. A kilépésről az Európai Unió és az Egyesült Királyság között kötendő szerződés tervezetét az Egyesült Királyság parlamentje 2019. elején nagy többséggel elutasította.
Korábban, 2017 januárjában Theresa May brit miniszterelnök 12-pontos tervet jelentett be a brit tárgyalási célokról, és megerősítette, hogy a kormány nem kívánja fenntartani a brit részvételt az Európai Közös Piacban. Ígéretet tett a „nagy visszavonási törvény” kidolgozására, amely az 1972-es, az Európai Közösségről szóló brit törvényt helyezné hatályon kívül.Azonban a brit parlament alsóháza mind 2019 januárjában, mind 2019. március 12-én nagy arányban leszavazta a Brexitről az Európai Unióval kötendő megállapodásnak a Theresa May miniszterelnök által beterjesztett (márciusban némileg kiegészített) változatát.
A 2019. március 29-én tartott harmadik szavazáson is elutasította az alsóház a Theresa May által javasolt kilépési megállapodást. Az Európai Bizottság sajnálkozását fejezte ki a negatív döntés miatt. A brexit tehát az eredetileg megszabott időpontig, 2019. március 29-ig nem történt meg.2019. május 24-én Theresa May miniszterelnök bejelentette, hogy június 7-én távozik a kormányzó Konzervatív Párt és a kormány éléről. utódja, Boris Johnson, 2019. július 24-én lépett hivatalba. Johnson világossá tette, hogy legkésőbb 2019. októberében mindenképpen végre akarja hajtani a kilépést vagy az Európai Unióval kötendő Brexit-megállapodással, vagy akár annak megkötése nélkül is.
2019. augusztus 28-án a brit sajtó közölte, hogy II. Erzsébet királynő elfogadta Boris Johnson miniszterelnök kérését, és felfüggeszti a brit parlament ülésezését, 2019. szeptember 9-étől október 14-ig. A brit legfelsőbb bíróság azonban egyhangú döntésével 2019. szeptember 24-én semmisnek és törvénytelennek mondta ki a parlamenti ülésszak felfüggesztéséről hozott határozatot, így ezt követően a brit parlament folytatta a munkáját.
Mivel az Európai Unióval való megállapodás megkötését egy kilépni szándékozó tagállam számára nemzetközi szabály nem írja elő, Theresa May lemondása után Bris Johnson miniszterelnök igyekezett kihasználni a brit választók széles tömegeinek elégedetlenségét és türelmetlenségét amiatt, hogy a 2016-as népszavazás eredménye ellenére a Brexit 2019 őszéig sem történt meg.
Ebben az időszakban a brit belpolitika alapvető kérdésévé vált a kilépés módja. 2019. október 17-én az EU-tagországok brüsszeli csúcstalálkozóján aláírták az Egyesült Királyság rendezett európai uniós kiválásának feltételeiről szóló megállapodást, amely az Egyesült Királyság parlamentjének és az Európai Parlamentjének a jóváhagyása után léphet hatályba.
2019. október 28-án az Európai Unió 27 tagállama egyhangúlag jóváhagyta Boris Johnson brit kormányfő Brexittel kapcsolatos halasztási kérelemét. Ezek szerint 2019. október 31-e helyett 2020. január 31-ig halasztják el az Egyesült Királyság kiválását az Európai Unióból.Ugyanakkor, amennyiben a brit parlament korábban elfogadja az EU-val kötött, a kilépési feltételeket rögzítő megállapodást, akkor már2019-ben, november 1-én vagy december 1-én is kiléphet az Egyesült Királyság az EU-ból.
Bár a brit alsóház előző nap még elutasította, 2019. október 29-én megszavazta Boris Johnson indítványát előrehozott parlamenti választások 2019. december 12-én való megtartására. (A törvényjavaslatot még a Lordok Házának is jóvá kell hagynia, végül a királynőnek is alá kell írnia a kihirdetéshez.) 2019. december 20-án a brit parlament alsóháza 124 fős többséggel elfogadta[16] a 2019 októberében előkészített Brexit-megállapodás szövegét, mely szerint az Egyesült Királyság 2020. január 31-ével kilép az Európai Unióból.
2019. január 31-én az Európai Parlament képviselői kétnapos plenáris ülésükön – 621 szavazattal, 49 ellenében, és 13 tartózkodás mellett – jóváhagyták az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűnéséről szóló szóló megállapodást. Ezzel dőlt el, hogy az Egyesült Királyság 2020. január 31-én megállapodással hagyja el az Európai Uniót. Forrás: wikipedia
- 2020. február 3-án az EU közzétette az előzetes tárgyalási tervezetét, a brit kormány pedig a saját állásfoglalását.
-
- Boris Johnson egy Kanadával fennálló rendszerhez (CETA) hasonló szabad-kereskedelmi megállapodást szeretne, lényeges viszont, hogy az EU-Kanada megállapodás nem terjed ki a pénzügyekre, így a “Passport rights”-ról is külön tárgyalni kellene, hogy London továbbra is Európa pénzpiacának a centrumában maradhasson. Johnson elveti annak lehetőségét, hogy a belső piachoz való hozzáférés feltétele a norvégokhoz hasonló módon az legyen, hogy elfogadják az uniós jogszabályokat, illetve az Európai Unió Bíróságának joghatóságát.
- Fontos megérteni, hogy a britek úgy látják: “beköszöntött a nagyszerű elgondolások ideje, új távlatok nyíltak előttünk, a világ más államaival is széleskörű megállapodást fogunk kötni, nem csak az Európai Unióval”. Az Egyesült Királyság határozott célja, hogy új piacokon jelenjen meg: mivel Ázsiától Amerikáig számos nagy állam szeretne bejutni a brit piacra, így könnyen lehet nem az EU-val kötendő megállapodásnak lesz a legnagyobb vonzereje.
- Komolyabb nézetkülönbség látszik a halászati jog kérdéseiben is: amíg a britek meg akarják tartani az országuk vizei feletti ellenőrzést, addig az EU egy kölcsönös kvótarendszert és egymás vizeihez való hozzáférést szeretne.
- Hasonlóan gondolkodnak a felek abban, hogy vámmentes kereskedelmet szeretnének.
- Mindkét fél fenntartaná a képzettségek kölcsönös elfogadását.
Lehetséges hatások az egyesült királyságban (Skócia) MTI:
Az Európai Unió “lelkesen” várná vissza soraiba az esetleg függetlenné váló Skóciát, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan fel is venné – mondta vasárnap Donald Tusk. Az Európai Tanács volt elnökének szavait rosszallással fogadta Dominic Raab brit külügyminiszter, a brit diplomácia egyik legtekintélyesebb veteránja, Lord John Kerr szerint azonban egy nap az Egyesült Királyság egésze is visszatér majd az EU-ba.
Tusk, aki novemberig állt az uniós állam- és kormányfők alkotta döntéshozó testület élén, a BBC televízió vasárnapi politikai magazinműsorának nyilatkozva kijelentette: ő személyesen “nagyon skóciainak” tartja magát, különösen azóta, hogy Nagy-Britannia pénteken kilépett az Európai Unióból.
Arra a kérdésre, hogy ha a skót kormány segítséget kérne Brüsszeltől az újbóli EU-csatlakozáshoz önálló országként, ezt megkapná-e, Tusk úgy fogalmazott: érzelmi alapon kétségtelen, hogy “mindenki nagyon lelkes lenne Brüsszelben és általában Európában is” ezzel kapcsolatban.
Hozzátette ugyanakkor: Skócia függetlenné válása esetén a szabályoknak megfelelően új felvételi eljárásra lenne szükség, és “nem érvényesülne automatizmus” Skócia önálló EU-csatlakozásának folyamatában.
A brit EU-tagságról 2016 júniusában rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre, a skótok 62 százaléka viszont a bennmaradásra voksolt.
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a Skóciában kormányzó, függetlenségre törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője azóta rendszeresen hangoztatja, hogy újabb függetlenségi népszavazásra van szükség, mert Skócia nem engedheti meg, hogy egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London “kirángassa” az EU-ból.
Skócia az Egyesült Királyság egészével együtt pénteken, közép-európai idő szerint éjfélkor kilépett az Európai Unióból, Nicola Sturgeon mindazonáltal a BBC televíziónak nyilatkozva nemrégiben kijelentette: meggyőződése, hogy Skócia független országként viszonylag rövid idő alatt visszaléphetne az EU-ba.
A skót függetlenségről 2014-ben már tartottak egy népszavazást, a résztvevők 55 százaléka akkor azonban arra voksolt, hogy Skócia ne szakadjon el Nagy-Britanniától.
Donald Tusk vasárnapi BBC-nyilatkozatát elítélte a brit külügyminiszter.
Dominic Raab ugyanebben a BBC-interjúműsorban azt mondta: az Európai Tanács volt elnökének nyilatkozata Skóciával kapcsolatban “meglehetősen nem európai és meglehetősen felelőtlen”, különös tekintettel például a Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban is tapasztalható elszakadási, szeparatista jelenségekre.
Raab hozzátette: nincs meggyőződve arról, hogy az európai vezetők üdvözölnék Tusk megfogalmazását a független Skócia lelkes fogadtatásáról.
A brit diplomácia egyik legtekintélyesebb veteránja szerint ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy nemcsak Skócia, hanem az Egyesült Királyság egésze is visszalép majd az Európai Unióba.
Lord John Kerr volt brit EU-nagykövet, aki a tagországok kilépését szabályozó jogi mechanizmust, vagyis a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét annak idején kidolgozta, a The Sunday Times című konzervatív vasárnapi brit lapnak nyilatkozva azt mondta: az előző brit miniszterelnök, Theresa May nagyon súlyos hibát követett el, amikor 2017 márciusában aktiválta az 50. cikkelyt, hivatalosan elindítva a brit kilépési folyamatot.
Lord Kerr szerint ugyanis ez anélkül történt, hogy Londonnak világos elképzelése lett volna arról, merre kívánja venni a továbbiakban az irányt.
A 77 éves veterán brit diplomata kijelentette ugyanakkor: meggyőződése, hogy az Egyesült Királyság egy nap ismét belép az EU-ba. “Biztos, hogy a gyerekeim tanúi lesznek visszatérésünknek” – tette hozzá.
Lord Kerr szerint azonban hosszú idő, akár tíz vagy húsz év is eltelik, mielőtt London újbóli felvételét kéri az unióba.
A brit visszatérés lehetőségét jelenlegi és volt uniós vezetők többször is felvetették az elmúlt időszakban.
Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Brexit-koordinátora a BBC-nek nyilatkozva a minap kijelentette: hisz abban, hogy Nagy-Britannia valamikor visszatér az Európai Unióba. A fiatal brit nemzedék felteszi majd a kérdést, “hogy mit tettünk”, és azt fogja mondani, hogy “vissza akarunk térni” az EU-ba – jósolta Verhofstadt, bár hozzátette: nehéz megmondani, hogy ez mikor lesz.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság előző elnöke a Brexit előtti napon a BBC televíziónak kijelentette: ha Nagy-Britannia valamikor a jövőben meggondolná magát, és szeretne ismét belépni az Európai Unióba, az EU minden bizonnyal visszafogadná.
Ugyanígy vélekedett Frans Timmermans, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke, aki a The Guardian című baloldali brit napilapban nemrégiben megjelent cikkében azt írta, hogy az EU bármikor szívesen visszafogadja tagjai közé Nagy-Britanniát.
Ugyanígy vélekedett Frans Timmermans, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke, aki a The Guardian című baloldali brit napilapban nemrégiben megjelent cikkében azt írta, hogy az EU bármikor szívesen visszafogadja tagjai közé Nagy-Britanniát.Következmények (EU, gazdaság) MTI:
Hitelbiztosító: több csőd lehet a Brexit miatt az EU-ban is
Az átmeneti időszak várhatóan túl rövid lesz ahhoz, hogy megszülessen az Egyesült Királyság és az Európai Unió (EU) szabadkereskelmi megállapodása, és ennek fájdalmasak lehetnek a következményei az unió tagállamaiban is – egyebek mellett ez derült ki az Atradius hitelbiztosító Brexitről szóló elemzéséből.Az Atradius az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében kiemeli: a Brexitet az EU gazdaságai is megsínylik majd. A legnagyobb kockázatok azokban az országokban jelentkeznek, amelyek exportorientáltak és fontos kereskedelmi partnerük Nagy-Britannia. Így Írországban, Belgiumban és Hollandiában lehet számítani a korábbinál nagyobb arányú fizetésképtelenségre. Az autógyártás globális visszaesése és a Brexit a kelet-európai autóipari beszállítók számára is kockázatot jelent.
A hitelbiztosító elemzői emlékeztetnek arra, hogy az unió szabályai, így az áruk szabad áramlásáról szóló megállapodás is, 2020. december 31-ig érvényesek az Egyesült Királyság számára. Ha az év végéig nem sikerül új egyezményt kötni, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tarifái alapján szabják majd ki a vámokat. Ez súlyosan érinti az eddigi bizonytalanságtól eleve meggyengült brit gazdaságot Vanek Balázs, a hitelbiztosító országigazgatója szerint, mivel a brit export 48 százaléka az EU-ba irányul, plusz 16 százalék olyan országokba (Norvégia, Korea, Dél-Afrika), amelyeknek van szabadkereskedelmi megállapodása az unióval. A teljes brit kivitel 64 százalékát sújtja majd 5,7 százalékos vámtarifa, ugyanakkor az unió exportjának mindössze 16 százaléka jut az Egyesült Királyságba.
A tanulmány szerint a brit GDP (bruttó hazai termék) az idén mindössze 1 százalékkal bővül, a beruházások 7 százalékkal csökkennek 2019-hez képest. Folytatódik a brit csődhullám, a tavalyi 8 százalék után az idén további 7 százalékkal több vállalat válik fizetésképtelenné, mint a kilépésről szóló népszavazás előtti időszakban.
Az országigazgató úgy véli, hogy a Brexit várhatóan a feldolgozóiparban és az autógyártásban okozza majd a legtöbb csődöt, mert ezeknek az
