Nagyon úgy tűnik, hogy a Light és Diet divat sokaknak az egészségébe, akár az életébe is kerülhetett az elmúlt évtizedekben 🙁
Nem titok, hogy az extra sok cukor, legyen az édességben, szénsavas üdítőben, vagy ízesített joghurtban, rossz hatással van a derékbőségre és a fogainkra is. A mesterséges édesítőszereknek, amelyek nulla kalóriát tartalmaznak, vajon jobb hatásuk van a szervezetünkre? Úgy tűnik nem. A múlt héten közzétett tanulmány azt sejteti, hogy valójában rosszabb ha szintetikus cukorpótlókat fogyasztunk, mintha természetes cukrot. Egy kutatás alapján számolt be a JAMA Internal Medicine folyóirat arról, hogy több mint 451.000 középkorú ember töltött ki egy kérdőívet 16 évvel ezelőtt a fogyasztói szokásukról.
A tudósok megállapították, hogy azok a tesztalanyok, akik több mint két cukros italt fogyasztanak napi szinten 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg idő előtt, mint azok, akik csak ritkán fogyasztanak ilyet. A kockázata a korai halálozásnak még magasabb volt, azok között akik mesterséges édesítőszert tartalmazó italokat fogyasztottak rendszeresen. Az is kiderült a kutatásból, hogy a mesterséges édesítőszereket fogyasztóknál 40 százalékkal nőtt meg a szívbetegségek kockázata.
Két másik nagy tanulmány sokkoló következtetésekhez vezetett ebben az évben. Egyik szerint az elhízott nőknél, akik legalább két diétás italalt fogyasztanak naponta, megduplázódott a szélütés kockázata. Számolt be róla a Daily Mail
Rákos megbetegedést is okozhat?
Egy új kutatás megkérdőjelezi a biztonságát a világ legnépszerűbb mesterséges édesítőszerének. A világon legszélesebb körben alkalmazott mesterséges édesítőszer nem bizonyult kielégítően biztonságosnak, az emberi fogyasztásra veszélyes lehet, érvelnek egy újonnan megjelent tanulmányban University of Sussex kutatói. Erik Millstone Professzor és Dr. Elisabeth Dawson már 2013-ban értesítette az aggályairól az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA) az aszpartám biztonságosságával kapcsolatban.
A kutatók úgy tudják, hogy az összesen 73 darab tudományos kutatást, ami az aszpartám veszélyeire hívta fel a figyelmet, az EFSA nem vette figyelembe, viszont azokat, amelyek nem találtak bizonyítékot a szer káros hatásaira, 84 százalékban elfogadták. Az így született döntés viszont nem kedvez az emberek egészségének.
Már az 1970-es évek óta születnek kutatások arról, hogy az aszpartám nevű mesterséges édesítőszer megnöveli a máj- és tüdődaganat kialakulásának kockázatát, agyi károsodást okozhat, és agyi elváltozásokhoz, valamint neuroendokrin rendellenességekhez vezethet. Erik Millstone, a Sussexi Egyetem élelmiszeripari kémiai biztonsági szakértője úgy gondolja, szükség lenne egy újabb, átfogó vizsgálatra az ügyben, és az aszpartám használatát addig fel kellene függeszteni, míg 100%-os eredmények nem születnek.
1974 óta készült tanulmányok alapján a tudósok több kockázatra is figyelmeztettek, agykárosodás, máj- és tüdőrák, agyi elváltozások és neuroendokrin rendellenességek jelentkeztek fogyasztóknál akik aszpartám tartalmú élelmiszereket fogyasztottak.
Millstone szerint érdemes lenne ezen kívül az egész EFSA rendszerét átvizsgálni, és hatékonyabbá tenni, hogy ilyen ne történhessen meg újra – főleg azokat a zárt ajtók mögötti megbeszéléseket sérelmezi, amelyekről a nyilvánosság mit sem tud. Szerinte az ilyen engedélyeztetésnek nyíltnak és nyomon követhetőnek kell lennie. A kutató átvizsgálta az elfogadott és elutasított kutatásokat, és megállapította, hogy a 73 figyelembe nem vett kutatás sokkal megbízhatóbb és tudományos szempontból komolyabb volt, mint azok, amelyek alapján végül az aszpartám engedélyeztetése mellett döntöttek.
A mesterséges édesítő egyébként rengeteg termékben, köztük a diétás üdítőkben is megtalálható.
Az Aszpartam története:
1965-ben fedezte fel a Searl & Company cég egyik vegyésze, miközben gyomorfekély ellenes gyógyszert akartak kifejleszteni. Szintetikus, fehér, kristályos por, amely két aminosavból (L-aszparagin és L-phenylalanin) tevődik össze, és kb. 160-220-szor édesebb a szacharóznál. Az aszpartám előnye, hogy nincs mellékíze, édesítőereje pedig kétszázszorosa a cukorénak. A mesterséges édesítőszerek közül ez az egyetlen, amely minimális, elhanyagolható mennyiségű energiát tartalmaz, 3 kalóriát grammonként (3kcal/g), száma: E951.
Az aszpartam problémái ott kezdődtek, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) nem óhajtotta engedélyezni a felhasználását. A gyártócég 1973-ban több mint száz vizsgálatot nyújtott be annak bizonyítására, hogy az aszpartam biztonságos, és bár korlátozott alkalmazását engedélyezték, tudományos körökből oly heves ellenkezést váltott ki, hogy újravizsgálva a benyújtott adatokat, az FDA történetében először bűnügyi nyomozást indítottak a gyártó cég ellen azzal a gyanúval, hogy cég az aszpartam biztonságosságát hamis adatokkal akarta igazolni. Csakhogy a szövetségi vizsgálatot vezető ügyész váratlanul lemondott, és új állás után nézve hirtelen az aszpartamot gyártó cégnél talált egy éppen neki megfelelő zsíros posztot. A vizsgálat elévülési okok miatt meghiúsult. Az aszpartam története előrevetítette azt az új korszakot, amelyben az élelmiszer és gyógyszerengedélyezési eljárások többé már nem a fogyasztók, hanem a gyártók érdekeit szolgálják.
A szacharin története:
1879-ben véletlenül fedezte fel Constantin Fahlberg(en) a Johns Hopkins Egyetemen. A laboratóriumi munka után ült le vacsorázni, és egy zsemlébe beleharapva édes ízt érzett annak héján annak ellenére, hogy előtte kezet mosott. Visszament a laboratóriumba, és mindent edényt megkóstolt, ami az asztalán volt. (A kutatásnak ez a módja már 1879-ben is unortodoxnak számított. Tilos követni, mert rendkívül veszélyes.) Végül talált egy túlhevített lombikot, amiben o-szulfobenzoesav foszfor(V)-kloriddal és ammóniával reagált, és benzil-szulfinid (szacharin) keletkezett. Falhberg korábban már más módon előállította a vegyületet, de eszébe sem jutott megkóstolni.
Miután több szabadalmat is beadott a szacharin előállítására, 1886-ban New Yorkban elkezdte árulni. A szer hamar népszerű lett: az orvosok fejfájás, hányinger, kövérség ellen írták fel afféle csodagyógyszerként, mint annak idején a cukrot.
A szacharin nemsokára felkeltette mind a vegyipar, mind a Harvey Washington Wiley(en) vezette hatóság érdeklődését. Wiley vegyész volt, és cukorszakértőnek számított. A vita 1908-ban közvetlenül Theodore Roosevelt elnök előtt folyt, aki maga is cukorbeteg volt. Az elnök kijelentette: „Aki azt mondja, hogy a szacharin ártalmas az egészségre, az hülye. Dr. Rixey-től minden nap kapok.” Ezzel a kérdés eldőlt.
1910-ben Roosevelt elnök létrehozta a Referee Board of Consulting Scientific Experts bizottságot, melynek két legfontosabb feladata a szacharin és a nátrium-benzoát vizsgálata volt. A bizottság végül nem engedélyezte a szacharint feldolgozott élelmiszerekben, de egyéni használatát nem korlátozta. A szer továbbra is népszerű maradt. Az I. világháborúban kialakult cukorhiány következtében elterjedt a használata.
Az 1950-es évektől a fogyókúrázók is elkezdték használni. Az 1970-es években merült fel a gyanú, hogy a szacharin rákot okoz, mert egy kísérletben Na-ciklamáttal keverve patkányokban hólyagrákot okozott (részletesen lásd a ciklaminsav szócikkben).
Végül az FDA 2001-ben biztonságosnak minősítette a szacharint emberi használatra, majd 2010-ben a környezetre is ártalmatlannak minősítették. Forrás: wikipedia
Az édesítőszereket nem a végterméket előállító cégek készítik, hanem arra szakosodott vegyipari cégek. Mely cégek beszállítanak az élelmiszeriparnak és az üdítő gyártóknak is.
A xilit
A természetben előfordul egyes gyümölcsökben és zöldségekben, azonban az ezekből történő kivonása nem gazdaságos. Az ipari méretű gyártás xilózból történik. A xilit gyártása során hemicellulóztartalmú mezőgazdasági vagy erdészeti alapanyagokból indulnak ki. A hemicellulóz egy gyűjtőnév, mely kémiailag nem egységes heteropoliszaharidokat takar, amelyekben a monomerek különféle cukrok (a xilóz mellett mannóz, galaktóz, ramnóz, arabinóz stb.) lehetnek, melyek aránya fajonként és növényi részenként változik. Xilózban gazdag néhány keményfa (nyír, bükk), a búza, rizs, zab maghéja, egyes csonthéjasok héja, a kukorica csutkája és szára valamint a cukornádbagassz. A leggyakoribb kiindulási anyag ezek közül a nyírfa és a kukoricaszár, a világ legnagyobb xilitgyártója, a dániai DuPont Danisco vállalat nyírfából kinyert xilózból állítja elő a xilitet. Aprítás után a nyersanyagot nagy nyomáson és magas hőmérsékleten sósavval hidrolizálják, az így keletkező monoszacharidokból elválasztják a xilózt. A xilózt ezután vagy vegyi úton redukálják, vagy fermentációval alakítják xilitté. A vegyi redukció Raney-féle nikkelkatalizátoron, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten történő hidrogénezéssel történik. Fermentációhoz különféle mikroorganizmusokat használnak, melyek a xilózt xilitté alakítják. Forrás: wikipedia
Emberi kutatásokról nem találtam anyagot, azonban már 1 g is életveszélyes lehet egy 10 kg-os kutyára, és a sütikben használt mennyiség általában ennek többszöröse. A kutya szervezete hipoglikémiával reagál rá, vagyis nagyon gyorsan megnő az inzulinszint (mintha rengeteg cukrot evett volna), ez a sok inzulin pedig a vérből a sejtekbe kergeti a cukrot, ergo a vércukorszint hirtelen töredékére csökken. Ha nem is hal bele, mert idejében állatorvoshoz rohanunk vele, a mája károsodhat. Nem csak a házilag készített nyírfacukros édességek jelentenek veszélyt, hanem a készen vett paleosütikben és sokféle rágógumiban, fogkrémben, cukorkában, joghurtban is xilit van. Ráadásul nem is mindig jelzik egyértelműen a csomagoláson, hogy ez (is) van benne, nagyon vigyázz, mit lop el vagy zabál le az asztalról.
Érdekesség, hogy a macskákra nincs letális hatással, bár májkárosodás náluk is kialakulhat. Ráadásul a macskák nem éreznek édes ízt, ezért kevésbé is csábítja őket.
A stevia (sztívia)
A stevia valószínűleg egyedülálló az élelmiszer-összetevők között, mert amiatt tartják a legértékesebbnek, amit nem tud. Nem tartalmaz ugyanis kalóriát. Más cukorhelyettesítőkkel ellentétben a stevia egy növényből származik.
A stevia növény az Asteraceae család tagja, ide tartozik a százszorszép és parlagfű is. Néhány stevia faj, amelyeket “candyleaf”-nek, vagyis „cukorlevél”-nek is neveznek, őshonos Új-Mexikóban, Arizonában és Texasban is.
De a nagyra becsült faj, a Stevia rebaudiana (Bertoni), Paraguayban és Brazíliában nő, ahol az emberek a stevia bokrok leveleit már évszázadokkal ezelőtt használták az ételeik édesítésére. Ezekben a régiókban a hagyományos orvoslásban a steviát használták égési sérülések, bélgörcs, gyomorproblémák kezelésére és néha fogamzásgátlóként is szolgált.
Ma a stevia része a cukorhelyettesítő piacnak. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma becslései szerint az amerikaiak évente egyre több és több cukrot adtak az étrendjükhöz az 1970-es évektől kezdve 2000-ig. Amikor az amerikaiak elhagyták a hozzáadott cukrot, a cukorhoz hasonló kivonatokhoz fordultak. A cukorhelyettesítők piacát a Markets and Markets kutatócég elemzése alapján 2012-ben 10,5 milliárd dollár értékűre becsülték.
És a piac még tovább növekedhet. Az amerikai felnőtteknek csak 18 százaléka használt alacsony kalóriatartalmú vagy kalóriamentes édesítőszereket 2000-ben. Mostanra a felnőttek 24 százaléka és a gyermekek 12 százaléka használ cukorhelyettesítőket, az American Journal of Clinical Nutrition egy 2012-es vizsgálata szerint.
A Stevia nem tartalmaz kalóriát, és azonos koncentrációban 200-szor édesebb, mint a cukor. Egyes tanulmányok szerint a stevia további egészségügyi előnyökkel járhat. “Az elérhető kutatások ígéretesek a stevia magas vérnyomás esetén való alkalmazására” – mondta Catherine Ulbricht, a bostoni Massachusetts General Hospital vezető gyógyszerésznője és a Natural Standard Research Collaboration társalapítója, amely gyógynövényekre és egyéb étrendkiegészítőkre vonatkozó bizonyítékokat vizsgál. Ulbricht szerint a Natural Standard a stevia-t a “B fokozatú hatékonyságúnak” sorolta be a vérnyomás csökkentésében. Más tanulmányok szerint a stevia előnyös lehet a 2. típusú cukorbetegségben szenvedőknek, de Ulbricht szerint több kutatásra van szükség. Az az édességforrás, amely nem tartalmaz kalóriát, elméletben nyilvánvaló megoldás lehet a diétában. De néhány tanulmány kimutatta, hogy a cukor mesterséges vagy alacsony kalóriatartalmú édesítőszerekkel való helyettesítése végső soron a való életben nem feltétlenül okoz súlycsökkenést. Egy 2004-es patkányokon végzett vizsgálat azt mutatta, hogy az alacsony kalóriatartalmú édesítőszerek az állatoknál túlevéshez vezettek, valószínűleg azon ellentmondás miatt, ami a tapasztalt édes illat és az abból várhatóan kinyert kalóriák közt állt fent, az International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders egy tanulmánya szerint. A tanulmány szerzője később azzal érvelt, hogy a mesterséges édesítőszereket alkalmazó embereknek egészségügyi problémái lehetnek a túlzott cukorbevitellel összefüggésben, beleértve az anyagcsere-betegségeket is, amik a cukorbetegség előfutárai lehetnek.
“Számos tanulmány szerint az ASB-t [mesterségesen édesített italokat, artificially sweetened beverages] rendszeresen fogyasztó emberek fokozott kockázatnak vannak kitéve azokhoz képest, akik nem fogyasztanak ilyen italokat” – mondta Dr. Susan E. Swithers egy 2013-as véleménycikkben a Trends in Endocrinology and Metabolism című folyóiratban. Illetve bizonyított az is, hogy a stevia nem változtatja meg az étkezési szokásokat, vagy avatkozik bele az anyagcsere-folyamatokba rövid távú használat esetén. Egy 2010-es tanulmány az Appetite című folyóiratban mesterséges édesítőszereket tesztelt a cukorral és egymással szemben is, 19 sovány és 12 elhízott embernél. A tanulmány szerint az alanyoknál nem tapasztaltak túlevést, miután cukor helyett stevia-val készült ételt fogyasztottak. A vércukorszintjük alacsonyabb volt a stevia-val készített étel elfogyasztása után, mint a cukorral készültek után, és az étkezés stevia-val alacsonyabb inzulinszintet is eredményezett, mint szacharóz és aszpartám fogyasztása esetén.
Biztonságos-e a stevia? Az a kérdés, hogy a stevia nagymértékben való fogyasztása biztonságos-e, attól függ, hogy mit értünk “stevia” alatt. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA, kb. OGYÉI itthon) nem engedélyezte a stevia leveleket vagy “nyers stevia kivonatokat” élelmiszer-adalékanyagként való felhasználásra. Az ilyen formában történő felhasználására irányuló vizsgálatokkal kapcsolatban azonban az FDA arra figyelmeztet, hogy azok még aggályosak a vércukorszintre való hatás tekintetében, valamint a szaporítószervekre, a kardiovaszkuláris (szív-, és érrendszerre) és a vese rendszerekre gyakorolt hatásukat tekintve. Az FDA azonban engedélyezte a vállalatok számára, hogy élelmiszer-adalékanyagként a stevia egy izolált vegyületét használják, a vegyi anyagot “általánosan biztonságosnak” elismerve. Vannak azonban egészségügyi aggályok a stevia növénnyel kapcsolatban. A stevia alacsony vérnyomást okozhat, ami bizonyos vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre hatással lehet, ezért az ilyen gyógyszereket szedőknek ezzel tisztában kell lenniük. “Körültekintést igényel a stevia használata, amennyiben olyan gyógyszert szed a beteg, amely a vércukrot is csökkentheti. A cukorbetegségben szenvedő és inzulint vagy egyéb cukorbetegségre szájon át gyógyszert szedő személyeket javasolt felügyelet alatt tartania egy szakképzett egészségügyi szakembernek, ideértve a gyógyszerészt is” – mondta Ulbricht.
A stevia együttes fogyasztásakor mellékhatás jelentkezhet és hatással van a következő gyógyszerekre: gombaellenes gyógyszerekre, gyulladáscsökkentőkre, antimikrobiális gyógyszerekre, rákgyógyszerekre, vírusellenes gyógyszerekre, étvágycsökkentőkre, kalciumcsatorna-blokkolókra, koleszterinszint-csökkentő gyógyszerekre, vizeletképzést fokozó gyógyszerekre, termékenységet befolyásoló és egyéb gyógyszerekre is – mondja Ulbricht. Ezért azt tanácsolja, hogy mindenképpen konzultáljanak az orvosukkal, mielőtt a nagy mennyiségű stevia fogyasztás mellett döntenének.
Forrás: egeszsegesetelek.HU
