Egyre több kérdés fogalmazódik meg a közgazdászok, szociológusok és politikusok fejében, azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi helyzet vajon milyen következményekkel járhat a társadalmakra kivetítve.
Tény, hogy az ipari, energetikai fejlődés gyakorlatilag ugrásra kész, azonban erre az ugrásra nem biztos, hogy a társadalmi és a politikai berendezkedés fel van készülve. Joseph Stiglitz közgazdász, a Columbia Egyetem professzora a Finance and Development újságban megjelent publikációja, az eddig már több ízben hangoztatott folyamatokat helyezi előtérbe.
A gazdasági olló egyre jobban kinyílik, az ipar 4.0-ra úgy tűnik nincs megfelelő válasza a politológusoknak és a közgazdászoknak, a jelenlegi gyakorlat szerint teljesen megszűnhet a középosztály.
Míg a bolygót próbáljuk megmenteni és a vírussal kapcsolatos problémákat próbálja megoldani a gazdaság és az ipar, addig embertömegek veszíthetik el a munkájukat.
A termelői munka a vírus elterjedésévél veszélyessé válhat, az emberek izolálása az üzemekben és a vírus által megkövetelt protokollok egyre költségesebbé teszik a termelést. Az ipari óriások pedig nem feltétlenül a társadalmi jóllétet tartják szem előtt a jelenlegi normák szerint.
Az automatizált/robotizált gyártás egyre inkább logikus és kifizetődő lépésnek tűnik a gyártó-óriások szemében. Azonban ezáltal sok esetben a legszélesebb társadalmi réteg nagy része veszíthetné így el a munkáját. Tehát kérdéses, hogy mit ér az automatizált termelés akkor, ha eltűnik a vásárlóerő a piacról. Erre sok esetben az a válasz, hogy alapbért vezetnének be, azonban első körben megvizsgálva ez a gyakorlat is a társadalom erősebb rétegződéséhez vezethetne. Figyelembe véve Amerikát, ez hatalmas érzelmi hatással lenne az emberekre, a társadalom csak tovább tagolódna. A föld erőforrás tartalékai sok szempontól nemsokára kritikus értékeket fognak mutatni. A bolygó népessége folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Tehát eljött az ideje a spórolásának, de a spórolás a lemondással is jár.
Az új koronavírus vízválasztó lehet: eddig elsősorban azok az országok buktak el a járvány kezelésében, amelyek rövidlátó és az egyenlőtlenséget növelő gazdaságpolitikát folytattak korábban. Az új koronavírus okozta válság tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket, mivel a kórokozó hamarabb utoléri azokat, akiknek gyengébb az egészségük vagy munkájuk folytán jobban ki vannak téve a fertőzésnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy arányaiban nagyobb mértékben szedi áldozatait a szegényebbek körében – véli Joseph Stiglitz közgazdász, a Columbia Egyetem professzora a Finance and Development hasábjain megjelent írásában.
Ennek azt sem mond ellent, hogy a vírus épp a világ egyik legfejlettebb országában, az Egyesült Államokban pusztít a legjobban, a fertőzöttek és az elhunytak számát tekintve egyaránt. Sőt, logikus is, ami történik, mivel ott nincs államilag garantált egészségügyi ellátás, illetve ami van, annak átlagos színvonala rosszabb mint más fejlett országoké. Nem véletlen, hogy Amerikában jelenleg alacsonyabb a várható élettartam mint hét éve.
Felértékelődött a bizalom és a szolidaritás
A járvány kezelésében a másik végletet Új-Zéland jelenti: náluk kompetensnek bizonyult a kormány, a döntéshozatal során hallgatott a szakértőkre, a lakosság is a szolidaritás magas fokáról tett tanúbizonyságot, és persze bízott a vezetőkben. Ráadásul nemcsak a járványkezelésben bizonyultak sikeresnek, hanem a helyzetet kihasználva a zöldebb és tudásigényesebb gazdaság építése irányába mennek el, ami tovább növeli az egyenlőséget, a bizalmat és a szolidaritást.A Covid-19 betegség egyhamar nem fog eltűnni, és más járványok kitörésétől is tarthatunk. Ha az egyes kormányok nem lépnek fel ellene hatékonyan – mint például Új-Zéland – akkor a járvány utáni világ még inkább a növekvő egyenlőtlenségekről fog szólni, mint korábban – jósolja a közgazdasági Nobel-emlékdíjjal kitüntetett közgazdász professzor. A közgazdasági gondolkodás is átalakul, ennek előjelei már most láthatók.
Elég csak arra emlékeztetni, hogy bizonyos tevékenységek, illetve termékek és szolgáltatások előállítása a vírusveszély miatt kockázatosabbá és költségesebbé vált, ezért robotokkal vagy más automatikus folyamatokkal fogják helyettesíteni az embereket. Eddig az emberi kapcsolatokra építő szolgáltatásokat nem különösebben fenyegette a robotizálás, de épp ennek jöhet el most az ideje. Átalakulóban van a munkaerőpiac is, ma népszerű állások tűnhetnek el.Az új tendenciák már kezdenek kirajzolódni, ám a változó munkaerőpiaci igényekhez való alkalmazkodás nem merülhet ki az átképzés vagy az oktatás átalakításában. Stiglitz szerint be kell látni, hogy a közgazdászok gondolkodását több mint egy évszázada uraló versenyalapú egyensúlyi modell többé nem képes leírni a mai folyamatokat. Olvashatjuk a novekedes.hu weboldalon az IMF írását magyarra fordítva.
Azt gondolom, hogy további ipari szegmensek lehetnek vesztesek. Ugyanis feltehetően nem csak a termelés változik meg, hanem a termékeknek is meg kell, hogy változzanak. Míg a vírussal kapcsolatosan megváltozhat a termelés és elterjedhet a robotizált gyártás, addig a környezetszennyezés és a föld erőforrásait figyelembe véve megváltozhatnak a termékek struktúrája és minősége is.
Nagy eséllyel fognak megváltozni az építőiparban alkalmazott anyagok. Kevesen tudják de a cementgyártás az egyik leg-környezetkárosítóbb ipari tevékenység a világon. Érdekes módon gyakorlatilag tiltott az építőanyagok újbóli felhasználása, pedig már évtizedek óta az újrahasznosítás az egyik alapvető stratégia a fenntartható iparral kapcsolatban. Az építőipar zöldítésében hatalmas a kiaknázatlan potenciál. Már kísérletek folynak előregyártott épületekkel, melyek alapanyagát hulladékból készítik el. Az ilyen típusú ingatlanok elterjedésével bizony nagyon sok építőipari munkás is elveszítheti az állását. (a belső gazdaság élénkítésére nagyon gyakran használják az építőipar/ingatlanpiac “felfújását” ilyen alkalmazott gazdasági élénkítésnek lehettünk tanúi itt Magyarországon is az elmúlt években)
A felhasználói eszközök területén is egyre nagyobb lehet a törekvés pl. a szabványosítás iránt, és ezzel párhuzamosan ahol csak lehet törekedni kell a jó minőségű, tartós és moduláris felépítésű eszközök gyártására. Ezzel a stratégiával hatalmas mennyiségű nyersanyagot és energiát spórolhatunk meg. Azonban a piac is megsínyli ezt a fajta átállást, lényegesen kevesebb eszközt vásárolna így egy átlag felhasználó, sokkal kevesebb eszköz kerülne legyártásra és kevesebb pénz jutna a cégeknek a marketingre is. Arról nem is beszélve, hogy a marketing stratégiák is teljesen átalakulnának, míg most megpróbálják az értékrendeket a trendekre, divatra helyezni, addig a jövő marketing stratégiája inkább a praktikus hosszú élettartamú, megbízható, gazdaságos termékekre épülne.
A szoftvergyártóknak és fejlesztőknek és az energiaiparnak talán nagyobb szelet juthat majd a tortából. Az energiaspórolás szempontjából elkerülhetetlen az okos eszközök és okos hálózatok folyamatos fejlesztése. Az oktatásra is több gazdasági erőforrást fognak majd felhasználni. Az információnak feltehetően soha nem látott értéke lesz a közeljövőben.
Az olajnak, ha ebben az ütemben használjuk fel, kb. 40-50 éve van még. Nagyon fontos nyersanyag, nagyon fontos szerepe lesz ezután is, mivel a műanyagot is ebből készítjük. Az olajiparai cégek egyre inkább átállnak az alternatív üzemanyagok értékesítésére, előállítására. A világ legnagyobb olajcégei már most is hatalmas összegeket (dollár milliárdokat) költenek alternatív üzemanyagok előállítására, technológiák fejlesztésére és kutatásokra. A SHELL pl. szemétből készült üzemanyag előállításán fáradozik évek óta. Tehát tisztán látszik, hogy egyes iparágak készülnek a változásokra és határozott jövőképük van.
A szarban és a szemétben hatalmas üzlet lesz.
A jövő egyik legjövedelmezőbb iparága lehet a szemét újrahasznosítás, tekintve, hogy igen komoly környezetkárosító hatása van a szemétnek és egyre kevesebb a földön rendelkezésre álló nyersanyagforrás. De hasonló húzó ágazat lehet majd az általunk termelt veszélyes anyagok újrahasznosítása is pl. a szennyvíz alternatív módon való felhasználása.
Sz.Balazs
