A star-wars történet így szól:
Midikloriánok nélkül nem létezne élet és nem tudna senki az Erőről. Ezek az apró élőlények egyfajta közvetítők az Erő és az Erő-érzékeny létformák között. Ők tudatják az Erő akaratát azokkal, akik fogékonyak az Erő irányítására és összekötnek minden élőt a Galaxisban. A midikloriánok minden élőlény sejtjeiben megtalálhatóak, egy adott lény minden sejtjében azonos mennyiségben fordulnak elő. Ha a midikloriánok elég nagy mennyiségben vannak jelen valakiben, lehetővé teszik számára, hogy érzékelje és manipulálja az Erő néven ismert titokzatos energiamezőt, amely mindent és mindenkit összeköt a Galaxisban. A jedik hosszú évek alatt megtanulják annyira lecsendesíteni a tudatukat, hogy hallják a midikloriánokat. A midikloriánok száma az élőlényekben ugyanúgy mérhető, mint a vörösvérsejtek száma a vérben. A régi jedi mesterek rájöttek, hogy egy bizonyos midiklorián szám felett lehet csak valaki Erő-érzékeny, és ez a mennyiség még az illető képességeit is befolyásolhatja, például, hogy milyen szinten képes az Erő rezdüléseit megérezni, vagy mennyire gyorsan képes Erő-jártasságokat tanulni. Az emberi faj egyedeinek átlagosan 2500 midikloriánjuk van sejtenként, amely meglehetősen csekély érték, még nem elég ahhoz, hogy érezzék az Erőt. Egyes fajok azonban – például a togruták – ezen a szinten már rendelkeznek bizonyos fokú Erő-érzékenységgel. Megközelítőleg 4500/5000 midiklorián/sejt szám felett válik valaki Erő-érzékennyé. Egyes fajoknak elég sokkal kevesebb midiklorián is, hogy képesek legyenek irányítani az Erőt. Az Erőt behatóan ismerő szekták, mint a Jedi és Sith lovagrendek tagjai, rendkívül magas midichlorián-számmal rendelkeztek. Forrás: wikipedia.org
Ok. de mi van akkor ha ezek a világegyetemben minden élőlényt összekötő apró lények nem is organikus eredetűek, hanem mesterséges nanorobotok? Melyek képesek a reprodukcióra és így vándorolnak a világegyetememben, információt közvetítve a megalkotójuknak, így kapcsolva össze naprendszereket, vagy akár galaxisokat is.
Újabb elmélet született arról, hogy miért nem találkozhattunk még eddig idegenekkel: a Tbiliszi Szabadegyetem kutatója, Zaza Osmanov részletes kalkulációkat végzett, és azzal állt elő, hogy az idegenek valószínűleg annyira kicsik, hogy nem látjuk őket – legalább is az űrszondáik azok, amelyeket előre küldenek felderíteni. A tanulmányt ugyan még nem fogadták el hivatalos ellenőrzött tudományos folyóiratban, de a részletes számítások már elérhetők a neten – írja a Science Alert.
A tanulmány egy újabb lehetséges megoldást kínál az úgynevezett Fermi-paradoxonra. Az olasz fizikus, Enrico Fermi 1950-ben fogalmazta meg híres kérdését: Hol van mindenki? Az ellentmondás lényege, hogy elméletileg a földön kívüli élet általánosan elterjedt lehet, ennek ellenére még semmilyen nyomot nem találtunk, ami az idegenek létezését bizonyította volna. A paradoxonra az évtizedek során rengeteg lehetséges válasz született.
Osmanov az úgynevezett Neumann-szondák elméletéből indult ki, amelyek önreprodukáló űrjárművek, kifejezetten a világűr felfedezésére használhatók. Elméletben, egy önreprodukáló űrjárművet el lehetne küldeni egy szomszédos csillagrendszerbe, ahol nyersanyagokat kutatna fel (aszteroidákból, holdakból, gázóriásokból kibányászva) és másolatokat készítene saját magáról. Ezek a másolatok ezután új csillagrendszereket vennének célba és megismételnék az eljárást, ami exponenciális mértékű terjeszkedéshez vezet.
Az ismert elméletet Osmanov egy kicsit módosította, és lekicsinyítette a szondákat – így azoknak jóval kevesebb nyersanyagra lett szükségük, mint egy nagyobb változatnak. Ezek a nanoméretű szondák értelemszerűen sokkal hatékonyabbak lennének, legalább is elméletben, ebből adódóan pedig
sokkal többször és hosszabb ideig reprodukálhatnák magukat, nagyobb területeket felfedezve.
Osmanov szerint, ha tudjuk, hogy mit keresünk, akár észre is vehetjük őket, mivel fényt bocsájtanának ki útközben, legalább is akkor biztosan eleget, ha rajban vagy formációban repülnek. Akár úgy is kinézhetnek az infravörös spektrumban, mintha üstökösök lennének – a kutató úgy gondolja, lehet, hogy már láttunk is belőlük, csak nem tudunk róla. Írja a 24.hu
Ha azt hiszi, hogy itt vége a történetnek és hogy csak mesterségesen előállított formában, fikciókban, vagy csak a sci-fikben szerepelnek ilyen élőlények, akkor feltehetően nagyot téved.
Létezik ugyanis egy baktérium, a Midichlora mitochondrii, mely nevét a Star Wars filmekben szereplő midikloriánokról kapta. 2011-ben ez a parányi mikroorganizmus új információkkal szolgált sejtjeink evolúciója tekintetében.
A mitokondriumok a sejtek energiájának java részét adják ki: ők termelik az ATP-t (adenozin-trifoszfát), amely egy kiváló kémiai alapú energiahordozó.
A kutatás megmutatta, hogy a mitokondriumok valószínűleg nem kialakultak a sejtjeinkben, hanem egy ostoros parazita baktérium az ami felelős érte, és képes volt szinte teljesen oxigénmentes környezetben is túlélni.
Ez a kis parazita az élet drámai mértékű fejlődését hozhatta magával: nagyban hozzájárulhatott az élet tengerekből való kijutásához. A hagyományos értelmezés szerint a mitokondriumot egy ősi sejt egy passzív baktérium felfalásával szerezte két és fél milliárd évvel ezelőtt – miközben úgy tűnik, pont fordítva történt.
Olasz, spanyol és ausztrál kutatók a midichloria mitochondrii vizsgálatával jutottak erre a következtetésre. A mikróba Star Wars-világbeli névadója, a midiklorián szimbiózisban él az emberi sejtekben, és ha elegendő van belőle egy gazdatestben, akkor lehetővé teszi az Erő tudatos érzékelését szimbiontájának. Ráadásul minél több volt belőle, annál nagyobb erejű lett az Erő-használó. A csúcsot ebben Anakin Skywalker vezette, akinek 20.000 midiklorián volt egy sejtjében. Azért a midichloria m.-et használták a kutatáshoz, mert a DNS-ét soha nem elemezték még, és ez az egyetlen olyan ismert baktérium, amely be tud jutni élő sejtek mitokondriumába.
Miután az egész genomot analizálták, 26 gént találtak, melyek kódoltak egy egész ostort, hurkot, filamentumot és alaptestet is.
Egy második gén-szettet is felfedeztek, amelyhez hasonlót még nem láttak a mitokondrium-rokon baktériumokban: olyan enzimek kódját, amely a baktérium oxigénszegény helyen való túlélését is lehetővé teszik.
Ez alapján valószínű, hogy az első mitokondrium nem egy passzív, szimbióta együttélés eredménye volt, hanem egy agresszív, parazita behatoló hozta magával az ősi eukarióta sejtbe.
A kutatás vezetője, Dr. Nathan Lo rámutatott: a kétmilliárd évvel ezelőtti oxigénszegény világ képe is egybevág ezzel a kezdetben parazitikus mitokondriális-eukarióta együttéléssel, és fényt vethetne arra, hogyan indult ez a később szimbiózissá váló kapcsolat. Ez a biológia egyik legellentmondásosabb vitáját rendezhetné le. Írja a Asianscientist.com
A mai baktériumok ősei egysejtű mikroorganizmusok, a Föld első életformái voltak, melyek 4 milliárd évvel ezelőtt éltek. Mintegy 3 milliárd éve az összes élőlény mikroszkopikus méretű volt, a baktériumok és Archaea domén ősi képviselői voltak az élet domináns formái.
Ha mesterségesen szeretnének életet “előállítani”, akkor azt feltehetően egy baktériummal kellene kezdni…
